Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Amiért dolgoztunk - Ételek, étkezés - VIII. Levestészták

tötték, pirított zsemlemorzsát hintettek rá és melegen fogyasztották. A lekváros gombóc a következőképpen készült: Négy személyre 1 kg hajában sült krumplit megtisztítottak, villával szétnyomkodtak. Két tojást és egy tyúktojásnyi zsírt tettek hozzá. Egy csipetnyi só is belekerült. Annyi lisztet tettek hozzá, hogy nyújtható tésztát nyerjenek belőle. Vékonyra elnyújtották és kockákra vágták. Közepére lekvárt vagy szilvát tettek. A sarkokat felhajtották és a két tenyér között gombóccá gömbölyítették. Lobogós vízben főzték, majd zsemlemorzsával bőven beszórták. Jó laktatós tészta. A szárazgaluska lusta asszony főztje, mert hamar kész. Az elkésett asszonyok lebbencslevest és szárazgaluskát főztek. Vizet forraltak és egy kis sót tettek bele. Négy személyre két tojást ütöttek egy tálba és 4 dl vizet öntöttek hozzá. Egy kis sóval meghintették és annyi lisztet adtak hozzá, hogy folyós tészta lett belőle. Lobogós sós vízbe kanállal beleszaggatták. Főlés után leszűrték, forró zsírral leöntötték és bőven beszórták morzsás túróval. Jól lehetett lakni vele, mert laktatós. VIII. Levestészták Csigatésztát legtöbbször télen készítettek disznóvágásra, ezenkívül lakodalomra és keresztelőre is készült. Frissen szerették fogyasztani ; ha vasárnap tyúkot vágtak, akkor pénteken, ritkábban szombaton készítették. Négy személy részére két tojást jól felvertek, annyi lisztet adtak hozzá, amennyit felvett. Összeállították, majd cipóra kigyúrták és nyújtófával vékonyra elnyújtották. Tetszés szerinti nagyságúra darabolták. Általában nagyobbakra darabolták. Csigacsinálón kisodorták. Nem mindenki szerette készíteni. Némely vásárhelyi asszony orosházi asszonnyal csináltatta. Ha mindent adtak hozzá, akkor egy tojásból 3—4 forintért készítették. Ilyen esetben megszárították, s nem frissen használták. Ha frissen használták, akkor egy-két napig szitán tartották, hogy alul-fölül száradjon. Ha sok volt a csiga, akkor abroszon szárították a szobában. A napra sohasem tettek tésztát, mert a nap elveszi a színét és tarka lesz. A csigaleves ünnepi leves. A sifli, csörgemetélt és hosszútészta tésztájának készítése egyformán történt, csak a darabolása változott. Négy személy részére két tojásból készítették annyi liszttel, amennyit felvett. Úgy készült, mint a csiga. Vékonyra nyújtották, majd piheutették, hogy ne ragadjon össze. Rátekerték a nyújtófára és késsel kihasították. A nyújtófát kivették és újra kétfelé vágták a tésztát hosszában. Az így nyert két hosszú tésztaszalagot egymásra fektették és fél centiméteres darabokra vágták. Amikor már 5—6 szeletet vágtak, kockára összevagdosták. Ezt a kockára vágott tésztát siflinek hívták. Ha csörgemetélővel vágták el, akkor csörgemetéltnek nevezték. A húslevesbe apró sifli vagy csörgemetélt járta. Ha pedig hosszúra vágták, akkor hosszútésztának hívták. A laskát húslevesbe tették. Frissen használták, de előfordult, hogy többet készítettek, s ha maradt, akkor megszárították. Általában amikor a húslevest készítették, akkor gyúrták a tésztát. Négy személyre két tojásból készült egy levél tészta. Jó keményre gyúrták. Ha meglisztezték, akkor mázgás lett, sűrű lett a leve. Nyújtófával elnyújtották, s egy cseppett szikkadni hagyták, utána 5 cm szélesre elvágták, majd egymásra rakták és cérna vékonyságúra szelték, ezért cérnalaskának hívták. Ez a csiga mellett a legfinomabb levestészta. Száraztésztának is főztek laskatésztát, csak azt nem nyújtották olyan vékonyra. Egyesek késhegynyi szélességűre darabolták. Mákot, túrót, diót tettek rá, vagy ha más nem volt, akkor pirított kenyérmorzsát használtak s fahajat, cukrot tettek bele. A lebbencs úgy készült, mint a többi levestészta, csak nem darabolták el, hanem a nyújtódeszkán hagyták száradni. Száradás után kézzel kisebb-nagyobb darabokra törték. Ritka szövésű ruhazacskóban tartották a kamrában felakasztva. Ha nem értek rá tésztát gyúrni, akkor a suhantott levesbe ez került. Nem rangos étel, de a pusztai ember szerette. 22 337