Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Amiért dolgoztunk - Ételek, étkezés - V. Kelt tészták - 1. Kifli - 2. Dúc-, fonott- és fontoskalács

V. Kelt tészták 1. Kifli Galli Bálintné szerint szombaton egy öttagú család részére 2 tepszi túróslepény, 2 tepszi cimetè's, mákos, vagy lekváros kifli és fejenként 1—1 cigánygyerek sült. Annyi kiflit sütöttek, hogy vasárnapra is maradt. Volt eset, hogy csak lepényt, vagy csak kiflit sütöttek. Attól függött, hogy mire éheztek. Ha mindkettőt sütöttek, akkor először a lepényt fogyasztották, mert az csak melegen jó, azután a kiflit, mert az hidegen is kapós. Gyakran sütöttek kiflit, mert legtöbb tanyában mákot is termeltek és lekvárt is főztek. A lisztet télen kosárba szedték és a kemence padkájára tették. Lanyha helyen melegítették. A vájdlingba kovászt tettek, s amikor megkelt, tejjel bedagasztották, jól kimunkálták, majd letakarták és kelni hagyták. Azután kiszaggatták. Nyújtódeszkán elnyújtották és háromsarkosra eldarabolták. Kalánnyal szedték az üvegből a lekvárt és késsel rakták széjjel. A mákot megdarálták és cukorral összekeverték. Aki nem törte jól meg a mákot, arra azt mondták: „A bíró hátán törte!,, A mákot kanállal rakták a tésztára. Összehajtogatták, a végét egy kicsit meghúzták és aláhajtották. Kikent tepsiben rakták s addig kelt, amíg fűtöttek. A lepénynek nagyobb tűz kellett, mint a kiflinek. Mikor a lepényt kivették, még egy dugat elégett, s azután tették be a kiflit, de a dugat fele parazsát bent hagyták. A bevetés előtt a tetejét vagy tojással, vagy zsírral megkenték. Ha zsírral kenték, pirosabbra sült. Ha alul-fölül piros volt a kifli, akkor megsült. Akkor fogyasztották, amikor egy kicsit hűlt. Amikor szombaton lepény, s kifli sült, legtöbb helyen nem főztek ebédet. Még az „emberek" (a munkások) sem követelték, szombaton a lepényt várták. Ha a munkásnak családja is volt, néhány darabot vitt haza is. A cigánygyerek a kifli tésztájából készült. A cipónyi tésztát egyenlő nagyságúra eldarabolták. Két kézzel elsodorták és egy kicsit pödörítettek rajta. Az egyik tenyerükkel előre, s a másikkal hátra sodorták. így foszlósabb a bele. Utána a közepénél összehajtották és összefonták. A vége úgy állt, mint a fecskefarka. Külön tepsibe tették. Hamarabb megsült, mint a kifli. Frissen fogyasztották. „Elsőbb" a cigánygyereket kapkodták el. 2. Dúc-, fonott- és fontoskalács Nagy ünnepekre egy csomó lepényt és egy csomó üres kalácsot sütöttek. Egy A—5 tagú családnak 2—3 dúcot sütöttek. Kelt tésztából készült. Egy cipónyi tésztát kétfelé vágták, s azt karvastagságúra elsodorták, majd egymáson keresztbe tették. Három ágát összefonták és a fonás végét visszatekergették a fonás kezdetéig. A kimaradt negyedik ágat akkorára nyújtották, hogy a felcsavart fonatot körülérje. A szegőág végét a dúc alá dugták. A tepsiben megkelt. Fölvert tojással bekenték és a lepény után tették a kemencébe. Egy tepsibe két dúc került. Nem kezdték meg melegen. Szeletelve fogyasztották étel után, de húsvétkor a főtt sonkával ették. Lakodalomban egyesek a paprikással fogyasztották. Előfordult, hogy nem dúcot csináltak, hanem fonott kalácsot. Két ágból fonták és a harmadikkal körülkerítették. Néha három ágból készült, de akkor is beszegték. Ha két kalács került a tepsibe, úgy helyezték el, hogy össze ne érjenek, össze ne keljenek. Egyesek a fonott kalácsot nem kerítették körül. Ha díszesebb kalácsra éheztek, akkor ünnepre fontoskalácsot sütöttek. Egy nagyobb család részére is csak egyet sütöttek, mert annyi tészta volt benne, mint két dúcban. A vásárhelyiek lakodalomra perecet sütnek, mellette sok dúcot és néhány fontoskalácsot. Az ágyvitelkor fontoskalácsot küldött a vőfélytől a vőlegényes ház a menyasszonyos háznak. A tészta ágát megsodorták, megcsavargatták, majd kétágra összefonták,. Zsírozott 330