Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Amiért dolgoztunk - Ételek, étkezés - V. Kelt tészták - 3. Perec - 4. Kulcsoskalács

tepsibe helyezték el karikára úgy, hogy a közepe üresen maradt. Úgy szép, „ha a közepén juk marad". Majd egy megsodort külön ággal beszegték, s az hozzákelt. Utána vékonyabb tésztaágból kis madarakat készítettek. Az ágat megsodorták, majd csomót (orosháziak : görcsöt) kötöttek belőle és a fejet-farkát kialakították. A kalács tetejére helyeztek belőle kettőt-hármat. Hosszabb ideig sült, mint a dúc. Elszeletelve fogyasztották. Magában is ették, de paprikással és sülttel is használták. Régen kiment már a divatból, nincs már kerek tepsi sem a tanyákban. 3. Perec A vásárhelyi származásúaknái nem múlt el lakodalom perec nélkül. Azonkívül családi és nagyobb ünnepekre is sütöttek. Akkor sütöttek perecet, amikor bor is került az asztalra, ugyanis a perecre csúszik a bor. Naphosszat iszogathatnak Vele, s nem rúgnak be. Farsangkor, vendégjárás idején kínálásra nagyon alkalmas tészta. Az orosháziaknál a perec nem járta. 3—4 maroknyi lisztből jócskán sült. A liszthez megfelelő mennyiségű zsírt tettek és összedörzsölték. A két tenyér között eldörzsölték a lisztbe tett zsírt. Azután beleütötték a tojást, s egy-két kanál tejfelt is tettek bele. Az élesztőt felhígították egy kis tejjel és a tésztába öntötték. Megfelelő mennyiségű tejbe ízlés szerint kevés cukrot és sót tettek és ezt is ráöntötték. Ezzel a tejjel állították össze, egykettőre összeállt. Nem ártott, ha egy kis ideig állt és kelt. Egy csipetnyi tésztát megkóstoltak, mert ilyenkor még lehetett rajta segíteni. Ha bort isznak rá, akkor jobb, ha egy kicsit a sava, a sós íze megérzik. A gyúródeszkán a tésztát kis darabokra vágták. Hüvelykujj vastagságúra elsodorták, majd apró darabokra vágták. Azután a kis tésztadarabokat a tenyerük alatt sodorták. Minden darabot először nagyjából elsodortak, majd ismét elővették őket és végleges hosszúra elnyújtották. A két egymás mellé helyezett tenyérrel sodorták. Azután a pálcika két végét a hüvelyk- és mutatóujjal karikára hajlították, s a mutatóujjal előre-hátra mozgatva összenyomkodták. Egyenként zsírozott tepsibe tették és tojással megkenték. Nem kellett neki nagy tűz, mert vékony a tészta. A kemencében egy fűtéssel két adag is kisült. Ha kihűlt, jobban érzett a sava. Az étkezés befejezésekor egy tányérban az asztalra tették, s ott is maradt. A tamburabálon a kártyásoknak egy tányérral adtak, a táncolókat körbekínálták. Marokkal szedtek. A család egész nap hordta. Zsebbe tették és ropogtatták. Lakodalomban egész nap az asztalon állt. Néhány nap múlva megereszkedett, megpuhult. Főttperecet ritkábban sütöttek, mert azzal több baj volt. Annyi lisztet használtak fel hozzá, amennyit a leütött tojás felvett. Legtöbbször 10 tojásból sütötték. A tojásba sót, cukrot tettek. Összeállítás után húsdarálón négyszer ledarálták, s ugyanúgy készítették, mint a zsírosperecet, csak valamivel nagyobbra. Azután főzték. Amikor a víz tetejére feljött, mácsikszedővel kiszedték, ruhára tették, hogy szikkadjon. Zsírozott tepsiben kisütötték. Akkor finom, ha az oldala kirepedt. Kihűlve fogyasztották. Nagyon jó borkorcsolya ez is. Régen a perecet Vásárhelyen a vásárban felfűzve árulták. 4. Kulcsoskalács Orosházán lakodalomra kúcsoskalácsot sütöttek. Egy nagyobb lakodalomra 400—500 is készült. Ma már kevesebbet sütnek, de a legkisebb lakodalomra is sütnek 15—20 darabot. Nagyobb ünnepre, névnapra, még ma is általános néhány kulcsoskalácsot sütni. Orosháza környékén csak ott ismerik, ahová az orosháziak kirajzottak. A Tolna megyei Zombán is a 331