Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Írók a Pusztáról - Gerzsa Ferenc–Sipka Sándor: A Puszta az irodalomban

az adó, az aszály és a gazdasági válság ellen hasztalan minden szorgalom és élelmesség. Különösen aggasztó a föld nélküli tanyaiak helyzete. A kutasi tanyaközpontban tartott gyűlésen kiderült, milyen sokféle elgondolás alapján próbálták akkor a különböző világnézetű és politikai beállítottságú csoportok a magyar parasztság társadalmi problémáit megoldani. Néhány kisipari műhely és gyártelep megnézése alapján a munkások nyomoráról is meggyőződtek az írók. Legmaradandóbb benyomásként Illyés Gyula azt vitte magával a Vásárhelyi-pusztáról, hogy az ott élő magyarok bíznak a szellem erejében. Ez erősítette meg abban a meggyőződésében, hogy érdemes írni oly dolgokat is, amelyekért közönségesen csak gúny, rágalom és éhkopp a fizetség Európa-szerte. Egyik nemrég megjelent művében azt vallja, hogy mint olvasó, „felfedezést" vár az irodalomtól, mégpedig a valóság fölfedezését várja „minél egyenesebb úton — minél merészebb evezőfordítással és lóugratással az akadályok és szakadékok felett".

3 E pusztai írása is bizonyíték róla, hogy íróként is ezt a „felfedezést" akarja nyújtani olvasóinak. Féja Géza pusztai látogatásának a hatására Gregus Máté vásárhelykutasi mintaszerű gyümölcskertészetéről és ifjú Gregus Máté baromfiszövetkezeti tervéről, illetve a család szociális érzéséről ír elismeréssel, összevetve az ott dolgozók kereseti lehetőségét a nagybirtok munkauzsorájával, a napi 60—80 filléres napszámmal. A mezőgazdasági kultúra megteremtése mellett hiányolja viszont azt a szellemi kultúrát, amelyet a föld verítékéből élő középosztálynak kellene közvetítenie. Az író szemében gazdag tartaléknak tűnik ez a tiszántúli kisbirtokos réteg az egyre néptelenedő Dunántúl és Ormánság demográfiai problémájának a megoldásához. A szikes pusztai föld megtörése, termővé válása szép példája e táj emberének alkotó és életet teremtő erejéről. 1937-ben megjelent „Viharsarok" с könyvében Vásárhelykutasról szólva Féja ismét a Gregus-féle mintagazdaságot mutatja be országosan is követendő példaként. E tanya nevelő munkáját felbecsülhetetlennek tartja. Nagy Lajos „Találkozás a hódmezővásárhelyi tanyavilággal" с írása is az említett alkalomhoz kapcsolódik. Itt egy 150 holdas pusztai gazda (Kruzslicz Flórián) helyzetéből tűnik ki, miként nyomorítja meg a banktőke a kiszolgáltatott helyzetben élő, jobb sorsra érdemes, szorgalmas magyar gazdákat; milyen kétségbeejtően siralmas annak a népes napszámos- és törpebirtokos-rétegnek a helyzete, amelynek dolgozói „egy havi munkával három, három és fél mázsa gabonát kerestek, pénzben kifejezve negyvenöt-ötven pengőt. Ebből kell majd a jövő aratásáig megélniök." Végül rámutat a riport a hivatalos hatalom népbutító szólamainak és nacionalista frázisainak erejére is, amely a magyar társadalom különböző rétegeinek nagy részét hatása alatt tartotta, s alkalmas volt arra, hogy a megoldást sürgető alapvető társadalmi és politikai kérdésekről elterelje a figyelmet.

4 A különböző szemüvegen át megvilágított pusztai képek végeredményben arról az igazságról vallanak, amit Féja említett könyvében így fogalmazott meg: „A tájat mégis valami tunya nyugalom lepi be, ennek okait azonban nem magában a tájban, s nem is népében kell keresnünk. Nem eredendő bűnökről van szó, hanem történelmi és társadalmi bűnökről. Elhibázott, eltorzított társadalmi szervezet, merev kasztokba való tagozódás, teljes gazdasági szervezetlenség, a lüktető élettel össze nem kapcsolt közületek, rossz közlekedés, rossz közigazgatás, a nép szociális és kulturális elhanyagoltsága: ezek az igazi okok. Maga a táj ígéretes, népe, ahol levegőhöz jutott, egészen rendkívüli eredményeket teremtett, amerre azonban csak a felépítmények súlyát érzi s nem bírja megragadni a lüktető élet kezét, ott ijesztő eltorzulásokba ferdül, egyre inkább és egyre reménytelenebbül."

5 3 Illyés Gyula: Kora tavasz, 11. 4 Nagy Lajos: Hódmezővásárhelyről terjedelmes szociográfiai tanulmányt is készített. A A Három magyar város c. kötetben — Alföldi város címén — 1933-ban jelent meg Budapesten. Vásárhelyi élményeiről vall önéletrajzi kötetében. (A menekülő ember Bp. 1956. 427—430.) 6 Féja Géza: Viharsarok, Bp. é. n. 13. 122