A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Koppány János: Tótkomlósi gyermekjátékok sárral, földdel

A sárdarabbá mállott kukucskál ismét összegyúrják. Köpésekkel lágyítják a száradó sarat. Miután használhatóvá tették a'sarat, kezdődik elölről az új, esetleg más formájú kukucska készítése. Itt, ennek a játéknak a készítésénél éppen úgy beszélgetnek, mint az állatok formázásánál. A téma maga a készülő tárgy. Ha nem sikerül a dobás, megszidják a sarat. „Majd adok én neked! Úgy meggyúrlak..." Közben erőteljesen gyúrják, csapják a földhöz, illetve pallóhoz, kőhöz. A dobás előtti köpésre és a mondóka elmondására is nagyon kell ügyelni. Különös, hogy a varázslásnak ez a formája csak ennél a játéknál maradt fenn. A többször újra készített kukucskát végül, mikor már nagyon kiszáradt a sár, és már semmilyen köpés sem használ, az árokba dobják. Új sarat hoznak az árokból. Ha az árokban is már nagyon megszikkadt a sár felülete, akkor először jól megtapossák. Ezáltal a mélyebben levő nedvesség a felső réteget is átjárja, és jól gyúrhatóvá lesz az egész. Miután így megtaposták, akkor szednek belőle. Régen, az első világháború előtt az utcákon mindenfelé még pallók voltak. Ezeken nyáron fiúk és lányok, iskolások nagy serénységgel csinálták a kukucskákat. Napjainkban a faluban, elszórtan, inkább a csendesebb utcákban lehet olykor látni kukucskázó gyerekeket. A sarat most a Szárazérből, a Cigányérből és a különféle „székák"-ból, így nevezik a gyerekek a szikes gödröket, nyerik. Ilyenek vannak a Nagyatádi, Zrínyi, Bocskai, Kisfaludy utcákban. A kukucskázás játéka megszegényedett. Nem tudnak már mondókát. Nem is készülnek úgy neki a játéknak. Nem ülnek le, hanem csak állva csinálják. Nem dolgozzák meg a saÁllatfigurákkal játszó gyerek Diefa pri hre s figúrkami Kinder mit Tierfiguren spielend (Rekonstruktion) 124