A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

†Diószegi Vilmos: A tótkomlósiak hitvilága

ból, vagyis meghal, ha a kutya a fal mellett kapar. A halálbagoly (kuvik) kiáltásával jelzi a halált.,, Mikor a kuvik leszállt valahol az udvaron és fütyült, akkor a nagymamám azt mondta: no valaki meghal közülünk, mert a kuvik már kuvikálja." Koppány János írja: „Sovány Judit halálakor egész héten kergették éjszakánként az ablaknál kuvikoló kuvikot, a fiatal lány mégis meghalt." Az alábbi történetből úgy látszik, hogy a liba is halált jelez: „A szomszéd néni ment napszámba, éjfél után két órakor. Akkor ahogy ment, a harmadik ház előtt meglátott egy libát. Mikor odaért a libához, az addigra már pávává vált. Reggel hallotta, hogy abban a házban reggelre meghalt a bácsi." A komlósiak szerint halált jelez a galamb is: „Jöttek a fonókáról haza, akkor a Balkó nevű ház előtt a kocsiúton három fehér galamb fürdött a porban. És amikor a fonókából jövő lányok odaértek, akkor a galambok az ablakba repültek, azután eltűntek. A lányokat kirázta a hideg, mire hazaértek, a Balkó bácsi pedig reggelre meghalt." Koppány János kéziratából idézzük az alábbi példát: „Ancsin Istvánné 72 éves magát mentegetve mondta: fiam, Mihály 19 éves korában tüdőgyulladást kapott, amibe bele is halt. Halála előtt utolsó vasárnapon történt, hogy fényes nappal az ablaknál, kívül az utca felől, két fehér galamb verekedett. Bent a szobában hallatszott a szárnyuk csattogása. Két menyem kinézett az ablakon és látta a galambokat. Ijedten néztek rám, mert noha a fiam jobban volt, mégis halálra gondoltunk a galambok láttán. Két barátja a fiamnak meg is akarta fogni a veszekedő galambokat, csakis a többiek lebeszélő szavaira álltak el szándékuktól. Másnap mégis kiverte mindkettőt a hideg." Halált jelez a tücsök is. „Mikor édesapám akart meghalni, akkor minden este a tücsök ciripelt; ha a házban tücsök cirpel, akkor meghal valaki." A 13-as szám szerencsétlen voltában a komlósiak is hisznek : ha tizenhármán ülnek az asztalnál, akkor közülük abban az évben valaki meghal. Vagy ne üljön az egyik oda, vagy hívjanak még egy tizennegyediket. Halált jeleznek az égitestek is: „valaki megint meghalt, mert leesett egy csillag" — mondogatják a komlósiak. A hozzáértők az alvásból, álomból is tudnak olvasni. Aki a nászéjszakáján hamarabb alszik el, az hamarabb hal meg. — Ha valakinek álmában kiesik a foga, meghal valaki. Ha érzi, hogy fáj, akkor közeli rokona hal meg. Ha nem fáj, akkor távoli rokon vagy nem is rokon, csak ismerős. — Ha valaki csirkkékel álmodik, akkor a családban árvák lesznek, meghal az anya. — Ha álmában temetőben jár, még pedig úgy, mintha menyasszonynak lett volna felöltözve, akkor meghal hamarosan. A komlósiak körében a haldoklással kapcsolatban is számos hiedelem él. Ha valaki haldoklik, nem szabad siratni, mert visszasírják, és akkor nehezen tud meghalni. Két-három napig is haldoklik ilyenkor. „Balogné is siratta haldokló urát, még rángatta is: ne hagyj itt engem, mit fogok én magam csinálni? — Visszasírta és csak két nap múlva halt meg a Balog bácsi. Még mondta is az asszony, már meghalt volna tegnapelőtt, de nem hagytam meghalni." Magára szokták hagyni a haldoklót, ha nehezen tudott meghalni, hogy ne sajnálja senki. Ha ennek ellenére is sokáig szenvedett, akkor a haldoklót a bal oldalára kellett fordítani. Mások szerint ha nehezen hal meg, akkor a párnája alá teszik azt a ruháját, amibe majd halála után öltöztetik. „Amikor az én édesapám haldoklott, azt nehezen akart meghalni, akkor Pavlikné mondta, adjátok ide a ruháját, amibe majd felöltöztetjük, hadd tegyem a feje alá, majd hamarabb meghal, nem kínlódik olyan sokáig." Ha így sem tudott meghalni, akkor az ágyat megfordították, hogy ne a mestergerenda, hanem a keresztgerendák alatt legyen az ágy. Koppány János kéziratából olvastuk: „Záluszki Andrást, mert nehezen és lassan haldoklott, egyik menye tanácsára levették az ágyról, s a szoba földjére fektették le, olyanformán, hogy a fölötte levő mennyezeti keresztgerendák vele párhuzamosak legyenek. Amint így lefektették, mindjárt meghalt." 89