A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

†Diószegi Vilmos: A tótkomlósiak hitvilága

Felfújódás. A komlósiak szerint a szarvasmarhát nem szabad gyönge herén legeltetni, mert akkor felfúvódik. „Ha zöldet eszik, akkor felpuffad. — A legelőn van toll vagy pók, ha azt megeszi, akkor is felfújódik." A felfúvódott tehenet megzablázták : „a szájába tettünk egy darab fát és kétfelől megkötöttük, azt a fát rágta." Volt, aki nem ilyen egyszerűen alkalmazta ezt a gyógymódot. Zárt helyiségbe kell betenni, hogy ott ne világítson semmi, és akkor zablázzák be. Azt a fát rágja mindig, és akkor kifújja magát. Ismertek egy másik gyógymódot is: a tehén hasát hámfával masszírozták. Kérődzés elállása. Ha a tehénnek elállt a kérődzője (ne prezúva), akkor többféleképpen is igyekeztek segíteni. Itt is alkalmazták a felfúvódáskor használt eljárást: bezablázták fával. — „Másik tehéntől elvették a kérőzést (prezúvania), lesni kell, s amikor kinyomta azt a kérőzést, akkor nagyon gyorsan vigyázva ki kell venni azt. Csakhogy arra nem igen vállalkozik senki, mert a tehén megharapja. És azt be kell adni a másiknak, attól aztán akkor megindul a kérőzés." — „Záptojást héjával együtt belenyomtak a tehén szájába, ha nem tudott kérőzni." „Ha a tehén kérőzője eláll, akkor galuskát csináltunk korpából, kinyitottuk a száját, aztán odacsaptuk neki, ahol a tehén kérőzik." Megitatás. „Amelyik tehén meg volt itatva, annak a szőre úgy felállt, mintha fázna. Sokáig nem ivott, aztán nagyon sokat ivott, azért lett beteg. Egy spárgával megkötötték körül a nyakát, akkor a nyakát oldalra fordította, s ahogy látszott az az ér, kis bicskával megvágta az eret, azt egy kis tányérral engedte ki." Vizelet-elállás. Ha a tehén nem tudott vizelni, akkor egy subát leterítettek az ajtóküszöbre, és azon keresztül kivezették az állatot, háromszor egymás után. Kifele is, befele is háromszor, aztán már tudott vizelni. Szemmel verés. A komlósiak körében él a hit, hogy meg lehet verni szemmel a jószágot. „A községi cselédeknek volt kint a tanyán egy szelíd fejős tehenük. Egy alkalommal kiment egy ember, aki ott szénát gyűjtött. És a tehenet akkor este nem tudták megfejni. Összecsődült mindenki, aki csak a tanyában volt, hogy mi történhetett. Az az ember, aki szénát gyűjtött, utolsónak ért oda. Amikor odaért, megkérdezte, hogy mi történt ott. A bent levők elmondották, hogy nem lehet a tehenet megfejni, mert nagyon rúg és döf. Az illető azt mondta, „dehogynem", és megsimogatta. És már nyugodtan lehetett fejni — szemmel verte meg, az volt a baj." — „1919-ben az uram első feleségének a testvére lakodalomba jött hívni bennünket reggel. Én meg éppen megfejtem. Nagyon jó tehenünk volt, 18 liter tejet adott naponta. Hallottam én, hogy valaki jött a kiskapun, kiáltottam is, hogy ki az, hogy maradjon ott a gang alatt. De én akkor ültem csak a tehén alá, csak 7 liter tejet fejtem még ki, ezért az az ember nehezen várta, amíg befejezem, azt odajött az istállóhoz. Megáll az istállóajtóban, és ott várt, amíg megfejtem. Amikorra telefejtem a zsochtárt, azt cuppogtam kétfelől, hogy beleférjen a tej, mert habos volt. De nem fért bele. Akkor volt ott egy kétliteres edény, azt kértem, hogy adja ide nekem, őneki meg átadtam a zsochtárt, hogy tegye le. Ő azt mondta nekem: mennyit akarsz még fejni?! — Amennyit ád! Az is tele lett, úgy hogy a hab a tetejin volt. Amikor kifejtem, mondtam neki, hozzad a fejőzsochtárt, én meg vittem a széket. Bevitte a gangra, mert ott volt az asztal. Én meg a tehenet kiengedtem a kapu elébe, mert jött a csordás. Azután az ember megmondta, hogy miért gyütt, aztán elköszönt és elment. — És a tehén másnap nem evett. Három napig kapált maga alatt, sírt csinált. Hívtunk orvost, az adott neki keserűsót. Hozatott még a patikából, azt adtuk a tehénnek, ahogy mondta. De nem ért semmit sem. Sírtunk a tehén miatt. A tehén se nem evett, se nem ivott három napig. Akkor azt mondta a doktor úr, talán szöget evett, vagy drótot. Kitaláltak akkor mindent. Az egyik azt mondta, hogy egérfészket evett, a másik azt mondta, tollat. Mert az uram mindenkit odavezetett, akinek csak volt tehene, hogy látott-e ilyen betegséget? Akkor odajött egy öregasszony, az mondta nekem: Te Zsuska ilyen bolond vagy? A gyerekednek tudtál segíteni? a jószágodnak nem tudsz? Ki volt itt két vagy három napja. — Gondolkoztam, hogy ki volt, és akkor eszembe jutottt, az uram 98