A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

†Diószegi Vilmos: A tótkomlósiak hitvilága

köcsögöt, meg egy nagy fakanalat, amely nem fért be a köcsögbe. Aztán a kislány megszólalt: ki látott ilyen nagy fakanalat, megöregedtem, 70 éves vagyok, ennék, aztán nem fér a köcsögbe a kanál. Olyan csúnya öreg volt a gyerek. Később már járt ki az ablak alá, de mindenki csodálkozott rajta, mert beszélni se tudott rendesen." — „Kislány vótam, a nagymamámtól hallottam, hogy egy asszonynak elcserélték a gyerekét. Azt mondták az anyjának, hogy fűccsék be a kemencét, tegye a gyereket a lapátra, és akkor visszahozzák az ő gyerekét. Vissza is hozták a gyerekét, de az csak nem volt olyan, mintha ő nevelte volna." A jövendő házastárs és a házasság köré fűződő hiedelmek A komlósi fiatalság, bármelyik falu fiatalságához hasonlóan, kíváncsisággal és várakozással nézett az eljövendő házasság elé. A lányok szépségükkel, ügyességükkel akartak kitűnni, ezért ezeket a tulajdonságokat mágikus eljárásokkal is igyekeztek megszerezni. A legények ideálja a hosszúhajú lány volt, ezért zöldcsütörtökön napfelkelte előtt a lányok szomorúfűz alá mentek fésülködni, hogy hosszú hajuk legyen. A szép mozgást ruhájukba varrt állatokkal igyekeztek a lányok biztosítani — analógiás varázslás révén. Már említettük, hogy a farpárnákba denevéreket varrtak, így a mozgásuk meg a szoknyájuk ringása olyan könnyed lett, mint a denevér repülése. A denevérhez hasonló funkcióval ruházták fel a legyet is. Karácsony estéjén legyet kellett fogni a lányoknak; ha sikerült megfognia, akkor belevarrta valahova a ruhájába, hogy úgy röpüljön tánc közben, mint a légy. Bizonyos tilalmakat is tartottak, mert azok megszegése megakadályozta, vagy elodázta volna a férjhez menést. Vigyázni kellett pl. a fej bekötésére. Mert ha a fejkendő kisebb csücske kerül felülre, akkor a lány nem tud férjhez menni. De nemcsak a fejkendő, hanem a cipő is ilyen „mágikus" tárgy volt. „Anyánk mondta, ha cipőt vettünk, vagy tisztítottunk; — nehogy az asztalra tedd a cipőt, mert akkor nem mész férjhez." Természetesen itt is élt a törött tükörhöz fűződő hiedelem ; aki törött tükörbe néz, az nem megy férjhez. A lányokat nagy mértékben foglalkoztatta a házasságkötés ideje, meg a leendő férj személye. Kíváncsiságukat többféle mágikus eljárással igyekeztek kielégíteni. Luca napján a lány bekiáltott valamelyik ablakon. Ha azt hallotta, „ülj le" (sani dou) akkor otthon maradt, abban az évben nem ment férjhez; ha viszont azt kiáltották ki „ereggy" (uidí), akkor férjhez ment. Mások úgy tudták, hogy karácsony estéjén jártak hallgatózni a lányok. Bizonyos állatok is alkalmasak voltak hiedelmeik szerint a nagy kérdés megválaszolására. Ahányszor a kakukk kakukkolt a lánynak vagy a legénynek, annyi év múlva ment férjhez, vagy nősült meg. — „Amikor az első kislibákat látjuk legeltetni, akkor megszámoltuk, ha a szám páros volt, még abban az évben férjhez mentünk." Hogy merre felé lakik majd a férjük, azt is igyekeztek kitudakolni. Gyufaszálat kellett meggyújtani, és hagyni, hogy izzék a fa, amerre hajlott, arra vitték a lányt férjhez. Szent este a lány kiment az udvarra, és amelyik oldalról először hallott kutyaugatást, abba az irányba vitték férjhez. „Karácsony este összesöpörtem a szemetet, de nem vittem ki. Másnap reggel öntöttem ki a szemétdombra, amíg fel nem kelt a nap, és ráálltam a szemétre, és mondtam : Jézuska povec mi to ze na kéri kraj sa vidám. Amerről a kutya ugatott, arra vittek férjhez." A leendő férj megállapítására alkalmasnak tarották a sövény megrázását is. Két jeles napon lehetett ezt eredménnyel csinálni, nagypénteken és Tamás napján (dec. 29.). Nagypénteken a lány egész nap nem evett semmit, s amikor az első csillag kigyúlt, akkor megrázta a sövénykerítést (lesa), és közben ezt mondta: 6* 83