A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

†Diószegi Vilmos: A tótkomlósiak hitvilága

Macska képében még arra is képes a boszorkány, hogy birokra keljen az emberrel. ,,Ez is egy tanyán történt. Voltak ottan béresek már valami öten, de nem akart ott senki sem aludni abban az istállóban mert ottan boszorkányok jártak. Volt egy öreg, Basa Mihálynak hívták, az azt mondta, hogy ő majd elmegy oda, mert ő nem fél. Ez igaz volt, megtörtént. Az öreg lefeküdt az ágyba, ott az istállóban. Tizenkét órakor az ajtóról minden leesett, mert ő megtámasztotta villákkal. Bement a boszorkány, macska alakban. De az olyan nagyra tudott húzódni, hogy három-négy méter hosszú lett. Össze-vissza hempergette az embert, úgy, hogy az csupa szar lett. — Másnap ő is mondta, hogy ő sem megy többet az istállóba. De más sem ment oda, ezért le is bontották a tanyát." A boszorkányok dolgába nem jó beleavatkozni. Az éjjel hazabandukoló legény gyakran közönséges libának, tyúknak véli a boszorkányt, és pórul jár, ha bántja. „Éjszaka idején őgyelegtek, és egy libára találtak, kint ült a havon. Az egyik fiatalember odament hozzá: hej micsoda hanyag asszony lehet, akinek még éjszaka is kint van a libája — és felrúgta a libát. De akkor az felszállt a hátára, és egészen hazáig verte a szárnyaival. Olyan beteg lett ezután a legény, hogy ágyba kellett feküdnie." — ,,Nyiregyházszki Mihály bácsi mesélte, jött haza munkából késő este, ahogy odaért a kiskapuhoz, ott a fák sorában egy szép tyúk volt — enyje a mieink nem engedték be ezt a szép tyúkot, itt ül. — Félsötét volt. A bácsi szépen odalapult, hogy megfogja, és beviszi a tyúkot. De az megugrott. Mindig utána lépett, de a tyúk mindig megugrott. Kicsalta egészen az út közepére, akkor olyan sötét lett, hogy Miska bácsi csak négykézláb tudott a kapuhoz menni, másképp nem talált haza." A boszorkányok dolgába való beavatkozás néha végzetes kimenetelű is lehet. „Egy bácsi mesélte: — Mentünk ki éjfélkor a tanyára. És a mezőhegyesi nagy hídnál ült egy öregasszony és egy nagy, sárga földet harapdált. Beleavatkoztak, göröngyökkel kezdték dobálni. Egyszer azt látták, hogy egy lovas jött feléjük, fekete lovon. Ment nekik, nem tért ki. Ők megijedtek, kitértek előle és elszaladtak haza, a tanyára. A három fiú közül az egyik azt mondta: mit, féltünk tőle? gyertek el estére megint, megnézzük a vén banyát! — De a három közül ketten nem vállalkoztak erre, de lesbe azért odamentek. A harmadik fiú lovon ment oda, és egyszer csak megjelent a lovas ember. Szembefutottak egymással. A fiú nem akart kitérni, amikor már nagyon, közel voltak egymáshoz, a fiú lova megijedt és visszafordult. A lova úgy kezdett futni, hogy még a kerítést is átugrotta. A fiú megbetegedett, és bele is halt, annyira megijedt." A megkísértő boszorkány gyakran nem ölt határozott alakot, nem ember, de nem is állat képében jelentkezik, hanem például „olyan fehér, mint a kanna". A kísértettől csak a neve különbözteti meg, mert az elbeszélő nem mátoha, hanem bosorka néven emlegette. „Unokabátyám mesélte. Mikor legény volt, sokszor úgy éjfélkor is járt haza, a szeretőjénél volt. Egyszer, amikor jött haza, tizenkét óra volt, akkor a kapunál látott egy olyan fehéret, mint a kanna. Mikor gyufát gyújtott, mert látni akarta, semmit sem látott, mert mindig eltűnt. Be akart zörgetni az ablakon, de nem tudott zörgetni, mert az nem engedte. Akkor megint gyufát gyújtott, de az akkor megint eltűnt. Akkor gyorsan zörgött az ablakon. Most már kinyitották neki a kaput. Ahogy ment végig a folyosón, valaki mindig verte őt mindenütt, a hátán, a vállán, meg olyan szél is jött. Mikor bement, gyorsan lefeküdt. Csak úgy rázta a hideg, a foga is csak úgy vacogott. Mondták, ha nem gyújtott volna gyufát, és nem szólt volna hozzá, akkor nem bántotta volna az a boszorka." A boszorkány tevékenységének igen fontos része a tehenekkel kapcsolatos. Számos történet szól pl. a tehenek megfejéséről. A gazda természetesen igyekszik meglesni az állat (pl. béka) képében istállóba lopódzkodó boszorkányt, és meg is veri. A csipkevessző vagy a vasvilla nyoma másnap azon az asszonyon látszik, aki béka alakban az istállóban járt. „Az is itt Komlóson történt. Egy asszony járt tehenet fejni máshova. De nem lehetett őt látni, mert békának változtatta magát. Valaki mesélte annak, akinek a tehenéhez járt az 70