A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

†Diószegi Vilmos: A tótkomlósiak hitvilága

A kétféle természetfeletti lény között nemcsak a funkcióban, hanem a formában is mutatkozik különbség. Legalábbis ezt bizonyítja a „vörös sapkás zmok" története. ,,A Kozák apjának a testvéréhez, Erzsához járt a zmok. Vörös sapkában volt. Én nem láttam, de azok látták, akik ott laktak a háza háta mögött. Látták, hogy ott várta, a kapu tetején ült, amikor jött a fonóból haza. Azt is látták, amint az udvaron sétált és várta a leányt. Nehezen is adták el a házat, mert mindenki tudta, hogy a vörös sapkás zmok (zmok v cervenej sapki) járt a házhoz. Erzsa olyan sápadt volt, sovány volt. Nem tud az elszabadulni tőle, csak ha azt parancsolja, hogy rostában hozzon a tenger fenekéről homokot. Ez nem sikerül, azért elszégyeli magát és eltűnik, mire nem tudja megcsinálni. — Mint a törpe ember, olyan a zmok. A zmok olyan, hogy akire ráveti a szemét, annak mindent megcsinál, amit az parancsolt, a lánnyal úgy él, mintha az a felesége lenne. Azért olyan sápadt a lány." A fenti történetből az is kiderült, hogy a bóziktól és a zmokiól való szabadulás módja is azonos a komlósiak képzete szerint, tehát nemcsak a megszerzésükhöz, hanem a megsemmisítésükhöz is azonos hiedelmek fűződnek. Rá kell azonban mutatni arra, hogy a bózikot nemcsak a már ismertetett módon lehet megszerezni. ,,Az apám mondta, azok a Hovorka Labóék ponyván szárították a pénzt, mert bózikjuk volt. — Mindig azon voltak, szerettek volna meggazdagodni, szerették volna, ha lett volna bózikjuk. Egyszer jöttek valami urak őhozzájuk, de nem is tudták, hogy honnan jöttek, csak már ott voltak. Mindjárt bementek a szobába, mivel hoztak nekik ajándékot. Egy kis csomag volt. Abban a csomagban nagyon sok papír volt, a papírban pedig egy kis csirke. De nem szabad kibontani, csak mikor kimegyünk — azt mondták neki. Nem is tudták, hogy hová mentek el a vendégek, csak eltűntek. Aztán kezdték mondogatni az öregek: vizsgáljuk meg ezt a csomagot, hogy mi van benne? Kibontották, hát akkor egy szaros csirkét találtak. Akkor csak mosolyogtak egy kicsit, csóválták a fejüket, hogy ez lenne a bózikl Az mindjárt csipogni kezdett, de az urak megmondták az anyának, hogy ő bajlódjék vele, az ő vérét szívja. Mert a vérét szívta, mint a pióca. Mert csak akkor hozott nekik mindent, amikor jól volt lakva. Mindig úgy mondták neki: Ha jól laktál, akkor menj és hozzál! — Hozzáfogott hordani, hordott, mint a bózik. Mikor nagyon sokat hozott, akkor a gazdái már nagyon gőgösek lettek és már nem tetszett nekik a bőzik. Mert azt mondták magukról, hogy tán az istennek is csak egy fillérrel van több, mint nekik. Annyi aranyat hozott a bőzik. Szárították a dukátokat. Mert annyi sok volt nekik, hogy úgy szárították forgatták, mint a búzát szokták. A bóziktól csak akkor szabadultak meg, amikor meghaltak. Meg akartak ugyan tőle szabadulni többször is. Kifűtötték a kemencét nagyon, mintha kenyeret sütnének, és azt a csirkét beledobták. De mikor az öreganyjuk beledobta és bement a szobába, az a csirke már ott csipogott a kuckón." A boszorkány (bosorka) A komlósiak szerint a boszorkány (bosorka) emberi lény, többnyire asszony, aki emberfeletti képességei folytán a mindennapi emberek számára meg nem tehető cselekményekre képes. Alakját tetszés szerint változtathatja, éppenúgy megjelenthet ember, mint állat képében, s az embereknek általában bajt és kárt okoz: megkísért, megnyom, állatait bántja stb., éppen ezért a boszorkány ellen védekezni igyekeznek; erre legalkalmasabbnak a fokhagymát vélték: Luca napján a kilincseket befokhagymázták, akkor nem volt ereje senkinek sem babonázni. Mások szerint minden kulcslyukba fokhagymát kell dugni. Hogy miként is kapják a boszorkányok rendkívüli képességüket, vagyis hogyan válnak boszorkányokká, arról nem sokat tudnak a komlósiak. "Komlóson történt, de nagyon régen. A lányok kimentek a temetőbe, és ott meztelenül járkáltak, valamit csináltak, boszorkányok akartak lenni, de a csendőrök megijesztették a boszorkányokat. Májusban volt az. — Volt olyan, aki megtanította a másikat a boszorkányságra, de akkor saját magának már nem volt tovább ereje." 68