A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)
Manga János: Szokások Tótkomlóson
A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3 Szokások Tótkomlóson MANGA JÁNOS A Néprajzi Múzeum főigazgatója és a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézete (Národopisny Ustav SAV) igazgatója az 1954-ben történt megállapodás értelmében vállalták, hogy magyar és szlovák kutatók a magyarországi Tótkomlóson és a szlovákiai Rudnán közösen néprajzi kutatásokat végeznek. Az egyezmény értelmében a befejezett kutatások eredményei két kötetben jelentek volna meg: Tótkomlós a szlovák, Rudna a magyar fél szerkesztésében és kiadásában. Ezt az egyezményt a Néprajzi Múzeum, majd az MTA Néprajzi Kutató Csoportja és a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézete (Národopisny Ústav SAV) vezetői az 1950-es, majd az 1960-as években megújították. Az első és a későbbi tervek szerint is a tótkomlósi kutatások eredményei egy külön kötetben kerültek volna kiadásra. A kötetnek összefoglaló képet kellett volna nyújtani a község településtörténetéről, nyelvjárásáról, anyagi és szellemi kultúrájának leglényegesebb vonásairól. Ez a terv azonban nem valósult meg. A munkaközösség magukra maradt résztvevői munkájuk végzése, illetve befejezése közben arra törekedtek, hogy az általuk vizsgált területről — ki-ki a saját elképzelése ,módszere szerint — mintegy három-négy ívnyi tájékoztatást adjanak. Hangsúlyozni kívántuk, hogy amennyire ez az egyes témákon belül lehetséges, és erre a gyűjtött adatok felhasználhatók, törekszünk arra is, hogy a változások folyamatait és összefüggéseit érzékeltessük, s így adataink, illetve megállapításaink az adatfelvétel időszakának, tehát az 1950-es éveknek az állapotát is tükrözzék. E sorok írójának feladata — a jelzett megállapodások szerint — a családi élet (születés, házasság, végtisztesség) és a naptári év ünnepi szokásainak vizsgálata volt. Ennek megfelelően az itt közlésre szánt anyag is lényegében két részből áll : a családi élet és a naptári év szokásai és a hozzájuk kapcsolódó szokásdalok bemutatásából. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a szokásokra vonatkozó adatokat azok elmondása alapján jegyeztük le, akik még végezték azokat, látták végzésüket, illetve azok közlései alapján, akik már csak hallottak azok végzéséről, a cselekményekhez fűződő magyarázatokról. Közvetlen megfigyelésre nem volt lehetőségünk. Az adatközlők kiválogatásában arra törekedtünk, hogy azok lehetőleg a község különböző társadalmi rétegeit képviseljék. Természetes, hogy elsősorban az idősebb korosztály meghallgatását tartottuk szem előtt, mert hiszen elsődleges célunk a hagyományos formák feltárása volt. A legtöbb esetben törekedtünk arra is, hogy „a régen szokásban volt" meghatározás mellett lehetőleg mindig meghatározható időben és körülmények között végzett szokás-cselekményeknek adjunk helyet. Úgy véljük, így nemcsak a végzés variálódásának, a magyarázatok és a szokáshoz való viszony különbözőségeinek módját, hanem a változás, a csökevényesedés, a felejtés, az elvetés folyamatait is többé-kevésbé kitapinthatjuk. A néprajzi értelemben vett szokás fogalmi köre rendkívül tág. Ide tartoznak bizonyos egyéni és közösségi magatartásbeli formák, öltözködési módok, az alkalmi étkezések rendje, az ajándékozások, kit hívnak keresztszülőnek, vőfélynek, kinek hol a helye a lakodalomban, a koporsó mellett, általában mit tartanak illőnek, vagy illetlenségnek stb. Ide soroljuk azo3
