A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Tábori György: Tótkomlós állattartása

Az istállós tartással újra fellendült a jószágtartás. Jófajta és eladásra alkalmas állataikat a piacokon értékesítették, az értük kapott pénzből a most első számú „kedvencet" a földet gyarapították, vagy egyéb javakat szereztek. Ezek után vizsgáljuk meg Tótkomlós belterjes állattartását! A lótartás A ló a legbecsesebb, a gazdaságban a legértékesebb állat, a paraszti életben a legfontosabb segítőtársa az embernek. Sok gazdának a parasztszekéren kívül, volt még egy kisebb, sárgára festett kocsija, amely elé mindig szép, fiatal lovakat fogtak. Azok voltak a gazda büszkeségei, és jelentették a módot, a rangot. Néhány gazda eladásra is nevelt lovakat, ilyen volt Karkus János, akit az egész falu Karkus apókának nevezett. Honvédségnek, külföldi lófelvásárlóknak, vidéki birtokosoknak adta el lovait, főleg méneket, továbbtenyésztés céljára. Rosszabb lovak eladásával, kupeckedéssel csak a cigányok foglalkoztak. Kivétel volt Horváth Mihály cigány lókupec, aki az első világháború előtt és alatt Bécs lóvásárait is megjárta, a komlósi gazdáktól vett szép lovakkal. A 19. század második felében, amikor lassan a lóerő az ökörállományt kezdte háttérbe szorítani, még nem sok gondot fordítottak a fajok kiválasztására. Nagyobbrészt kistermetű parlagi lovaik voltak. Pedig jó lovak tenyésztésére is lett volna alkalmuk, mert a mezőheSzín szarvasmarhák részére, kisparaszti gazdaságban Provizó rna stajna pre hovädzi dobytok v maloroTníckom gazdovstve Schuppen für Ringen bei einem Kleinbauern 270