A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Tábori György: Tótkomlós állattartása

gyesi állami ménesbirtok határos volt a községgel, ahol az Alföld talajviszonyainak megfelelő tájfajtákat, a nóniuszt és a furiozót tenyésztették. A gazdák szerették a kistermetű parasztlovakat. Az 1860—80-as években a vállalkozó és haszonleső gazdák gyakran elmentek Erdélybe, fiatal lovakat vásárolni. Egy-egy gazda 6—8 darabot is haza hajtott. Kicsapta a ménesbe, és egy-két év múlva haszonnal adta el Hódmezővásárhely, Gyula, Arad állatvásárain. Fuvarba is jók voltak az erdélyi lovak. Több fuvaros összefogva Temesvárig, Szolnokig és Nagyváradig is elment velük. Amikor az állam felhívta a gazdák figyelmét a tájfajták tenyésztésére, a 80—90-es években Tótkomlóson is lassan megindult az ajánlott tenyésztés. Az állam 1905-ben méntelepet létesített a községben, ahol 7 mezőhegyesi mén állomásozott. A méntelepet gyakran keresték fel a lótartó gazdák kancáik fedeztetése céljából, de az 1930-as évekig magáncsődörökkel is fedeztettek a községben. A munkába befogott lovakat a múlt század 60—70-es éveitől kezdve többnyire a tanyán, kisebb részben a háznál tartották. A kintievők a tanya körüli legelőn legeltek. A tarlót nem törték fel mindjárt aratás után, ami esős időben különösen jó legelőt adott, mert sok vadmuhar nőtt rajta. Korán reggel benyűgözték (zaputnali) a lovakat és délelőtt 9—10 óráig hagyták legelni. Ha nem volt munka, kint hagyták a lovakat késő estig is a tarlón. A tarlón való legeltetés másik fajtája az éjszakai legeltetés volt. Este, a munka végeztével, a gazda Tanya körül legelő tehenek Na pasi okoló sálasa Vorwerk mit weidenden Kühen fiai és a béresek felültek a lovakra és kimentek velük a tarlókra vagy az uradalmi földekre. Ide hajtották ki lovaikat a fuvarosok (konikári) is. A gazdafiak számára az éjszaki legeltetés a gazdálkodásban való előrelépést jelentette. Ezeken az éjszakákon játszották a vitri mi rit' 271