A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Koppány János: Tótkomlósi gyermekjátékok sárral, földdel

A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3 Tótkomlósi gyermekjátékok sárral, földdel KOPPÁNY JÁNOS A görög mitológia szerint Antaiosz legyőzhetetlen volt, amíg közvetlen kapcsolata volt a földdel. Héraklész úgy tudott erőt venni rajta, hogy fölemelte őt a földről, és a levegőben ölte meg. Az antaioszi földdel való kapcsolat fontosságának idézése gyakori napjainkban. Nagy igazság van benne. Hiszen tapasztalhatjuk, milyen nagy szükség van a ma embere számára is, hogy kapcsolata legyen — most már átvitt értelemben — azzal a földdel, ahonnan származott. Ennek a kapcsolatnak az ösztönös keresését vagy ápolását láttam meg azokban a gyermekjátékokban, amelyek valamilyen formában a földhöz-sárhoz kötődnek. A gyermekeknek ez a földhöz, mint anyaghoz való nyúlása ösztönös. Minden gyermekben megvan ez az ösztön, de nem tudják a gyermekek mindenütt egyformán kiélni. Nálunk, itt az Alföldön, ahol a por és a sár nagy bőségben van, magától értetődőn gazdagon áll rendelkezésre a feléje nyúló gyermeknek. Szívesen játszottak, és még elvétve bár, de ma is játszanak a gyermekek sárral-földdel. Az egyre ritkuló játékok és a régi játékosok kiöregedése késztetett arra, hogy visszaidézzem gyermekkori élményeimet, játékaimat, kihallgassam e játékok felől kortársaimat és a ma játszó gyermekeket. Lerögzítsem emlékeimet, mások emlékeit; adataimat és mások közléseit. Egyszerű beszélgetések vagy magának a játéknak a megfigyelése alapján jutottam a szükséges adatokhoz. Nem hasonlítottam össze a játékokat más vidéken játszott formákkal, nem vontam párhuzamot a már leírt játékokkal. Egyszerűen leírtam a pitvarosi gyermekkori élményeimet és a tótkomlósi gyűjtésem eredményeit. Apróságok a föld és sár körül Még nem tudott járni a gyermek, de mert az anyjának ezernyi volt a dolga, előkerítette a lukas széket (derauí stolec) és beleállította a mezítlábas kicsinyét. A szék, amelyet vastagabb keményfa deszkából faragtak és ülőkéjének közepére olyan kerek lyukat fűrészeltek ki, hogy a gyermek beleférjen; mint anyjának ölelő karja tartotta vissza derekánál fogva a kicsit. Alacsonyak voltak a lábai, mivel a kicsi dereka is közel volt a földhöz. Télen a szoba földes padlóján, nyáron az udvar valamelyik árnyas helyén állt a szék a gyermekkel. A gyermek a szék ölelésében eleinte élvezte az egyhelyben tapiskálást, de csakhamar belefáradt és unatkozott. Lába alatt hamar lett vizes a föld a vizeletétől. Kínjában vagy örömében taposta a nedvessé lett földet. Kínos volt a mozdulatlanság, de öröm volt a sártaposás. A földdel való kapcsolat új öröm forrásává lett. Gyúrta, taposta, kente s formálta, simította lábával a képlékeny anyagot. A lyukas székben csak a láb érte el az óhajtott sarat, de nem a kéz. Ahol nem volt lyukas szék, ott az anya hátrakötötte kicsinyének az ingecskéjét és leültette a földre (posadila na zem). Az új helyzet a járni nem tudó gyereknek jólesett, de 117