A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Békéscsaba, 1973)

†Banner József: Elek község német személynevei

A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2 Elek község német személynevei BANNER JÓZSEF Elek község (Békés megye) német törzslakosságának személynévanyagát az 1734 és 1945 közötti időszakra kiterjedően kívánom — ha teljes egészében nem is, de az egyes részidőszakokban az általánosításra is elegendő alapot nyújtó teljességre törekvéssel — az alábbiakban elemezni. Vizsgálódásaim így jórészt történeti jellegűek, de ez látszott célravezetőnek egy olyan népi közösség esetében, amely a maga hagyományos, jellegzetes keretei között 1944-ben élt együtt utoljára: 1944—45-ben a háborús események (kényszersorozás, munkaszolgálat) mozdítottak ki több ezer elekit szülőfalujából, majd az 1946-os kitelepítés — a község belterületét figyelembe véve — az addig homogén német falut vegyes nemzetiségűvé tette, s a német anyanyelvűek kisebbségbe kerültek. A XX. sz. megvizsgált két évtizedének adatai azonban természetszerűen a jelenre is utalnak, minthogy forrásul mindvégig jórészt csak a kereszteltek anyakönyveit használtam az eleki róm. kat. plébánia irattárából (az eleki németek egységesen katolikusok). A jelent érinti munkámnak az a fejezete is, amely a névhasználatnak 1945. utáni legtipikusabb változásával, a névmagyarosításokkal foglalkozik. A névanyag vizsgálatának kezdő időpontját az a tény szabta meg, hogy 1734-től, az eleki plébánia önállóvá válásától vannak pontos és mindvégig gondosan vezetett anyakönyvek az eleki ékről. Dolgozatomban elsősorban a névadással, mint a közízlésnek, egy közösség szellemi arculatának aktív megnyilatkozási formájával foglalkozom (keresztnevek,

1 ragadványnevek, névváltoztatások), de a vizsgált anyag teljesebbé tétele, nem utolsó sorban pedig a névgyakoriság szempontjából, úgy hiszem, nem érdektelen, ha a szubjektív tényezőktől független, eleve adott családneveket is a szükséges mértékben ismertetem. A család- és keresztneveket mai helyesírással közlöm, illetve abban az alakjukban, amely az egyházi anyakönyvekben a múlt század 80-as éveitől állandósult, és amely 1895 után az állami anyakönyvekben is megszilárdult. Ez azt jelenti, hogy a családnevek zömének írása a német köznyelvi helyesírás szabályai szerint alakul, a keresztnevek viszont minden lehetséges esetben magyar megfelelőjükkel szerepelnek. Az egyházi anyakönyveket 1836. augusztus 31-ig latinul vezették — ingadozó helyesírású német családnevekkel és latin keresztnevekkel —, 1836. szeptember elsejétől 1850. december 31-ig magyarul, 1851. január 1-től 1865. december 31-ig ismét latinul, majd 1866. január 1-től folyamatosan magyarul, mind a mai napig. Maguk az elekiek azonban, ha anyanyelvükön nyilatkoztak meg, személynevük mindkét fő elemét német formában használták szóban és írásban egyaránt. (A névhasználat nyelvi kérdéseire a későbbiekben még kitérek). Elek községre és történetére vonatkozóan csupán néhány olyan adatot említek meg itt, amelyek dolgozatom témája szsmpai^jából fontosnak látszanak. A község, amely a közép187