A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Békéscsaba, 1973)

†Banner József: Elek község német személynevei

Családnevek A második telepítés 60 családjának Elekre költözéséig, 1744. május 15-ig

5 az összes anyakönyvi adatok egybevetése alapján 62 családnév fordul elő. Ennél csak egészen kevéssel lehetett több a családnevek tényleges száma, hiszen nagyon valószínű, hogy az első 10 év alatt, 1734-ig legfeljebb 1—2 család halt ki, a következő 10 évben pedig valamilyen módon (születés, házasság, halál) szinte minden családnév viselőjéből anyakönyveztek valakit. Ezek közül a következő nevek fordulnak elő a kereszteltek anyakönyveiben több évtizeden át, de legalább a XVIII. sz. végéig (a kiemelt nevek a XX. századig): Adam, Alter, Bayer, Binder, Braun, Durst, Eisenbeil, Engelhardt, Faulhaber, Fröhner, Geisel, Hack, Hammer, Hanecker, Heffner, Hoffmann, Jäger, Lang, Krausz, Lehmayer, Mittnacht, Müller, Pfanzer, Ruck, Schmidt, Schneider, Singer, Strifler, Stumpf, Strum, Szilberreisz, Tagleber, Weber, Wittmann, Zellner, Zielbauer. 1774-től az alábbi olyan nevekkel tarkul a kép, amelyek több nemzedéken át élnek (a kiemelés itt is a XX. századig fennmaradt családneveket jelzi): Ackermann, Albert, Bambach, Bauer, Brandt, Emenet, Gall, Harrasz, Hauck, Heen, Heilinger, Heim, Jung, Klemm, Mahler, Müllek, Niedermayer, Post, Schlesinger, Schreyer, Seeberger, Steigerwald, Tremmel, Walthier, Zeitler. A XVIII. sz. második felében — utolsó harmadában újabb huzamosan fennmaradó, többnyire napjainkig élő családnevek bukkannak fel: Áment, Baumann, Bender, Bloch, Butzig, Dispán, Fackelmann, Förster, Hillinger, Hirth, Japport, Kiefer, Krader, Leist, Metz, Rosenacker, Schimpl, Siebert, Stadler, Stapf, Wirsching. Jellegzetessé váló eleki nevek utoljára nagyobb számban a XVIII. és XIX. sz. fordulóján, ill. a XIX. sz. első évtizedeiben tűnnek fel: Biluska, Biroga, Bogár, Dittmann, Dunai, Gábor, Groh, Kaupert, Kittler, Kneller, Oláh, Rapport, Schinagel, Schnetter, Schön, Schiffert, Spitzer, Täubert, Thör, Tisch, Unterrecker, Waschik, Wiltz. Az anyakönyvek tanúsága szerint a második németországi telepítést követő egy évszázad alatt megszilárdult a község lakossága, sőt az is megállapítható, hogy a földművelő lakosság esetében ez már korábban, a XVIII. sz. végére bekövetkezett, hiszen a XIX. századi jövevények túlnyomó része iparos vagy egyéb polgári foglalkozást űző személy volt. Ezek egy-két emberöltő alatt nyelvben és szokásokban —• különösen az összeházasodások révén —• asszimilálódtak a túlnyomó többséget jelentő törzslakossághoz, s így Elek ethnográfiai szempontból 1945-ig teljesen zárt, homogén egységnek tekinthető. Ezt mutatja a köztudatnak az a megnyilatkozása is, hogy a XIX. és a XX. sz. újabb beköltözőit, akár németek voltak, akár nem — a peioratív jellegű Hergelofener („szalajtott, jöttment") elnevezéssel illették. Az egyes családnevek gyakoriságát a XIX. század végén és századunk elején az alábbi táblázat mutatja, amelyben a kereszteltek között leggyakrabban (a három évtizedben 50-nél többször) előforduló 31 név szerepel. A leggyakoribb 31 családnevet viselte a legújabb korban a kereszteltek közel háromnegyed része; a többi, mintegy 70 elekinek minősíthető családnév az újszülötteknek alig több, mint egynegyede között oszlott meg a vizsgált utolsó időszakban. A legsűrűbben előforduló családnevek mind XVIII. századiak, a neveknek kb. fele pedig az első betelepülés idejéből való. 189