A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Békéscsaba, 1971)
Bálint Csanád: X. századi temető a szabadkígyós-pálligeti táblában
23. К. Jazdzewski: Cmentarzysko wczesnosredniowieczne w Lutomiersku pod Lodzia w swietle badan z r. 1949. Materialy Wczenosredniowieczne I. 1949. 127-129. 24. PI. /. Gassowski: Wczesnosredniowieczne cmentarzysko szkieletowe w Ziotej pod Sandomierzem. Wiadomosci Arch. XIX. 1953. 88. 25. A Gallus-krónika adatára Bakay Kornél figyelmeztetett, vö. Chronica et gesta ducum sive principium polonorum. Monumenta Poloniae Historica, II. 1952. A. A. Arzichowski: Geschichte der Kultur der alten Rus. I. Berlin, 1959. 408. 26. Vajay Sz-: Géza nagyfejedelem és családja. Székesfehérvár Évszázadai, I. 1967. 73-83. és Kralovánszky A. megjegyzése, 1. uo. 74., 42. j. 27. Bakay 1966. 78. 28. Csallány G.: Újabb honfoglaláskori leletek Szentes környékéről. Folia Arch. III-IV. 1941. 183. 2. kép. 29. E szokásról 1. László Gy.: A koroncói lelet. A honfoglaló magyarok nyerge. Arch. Hung. XXIV. 1943. 59. 30. Dienes L: Honfoglalóink halottas szokásainak egyik ugor-kori eleméről. Arch. Ért. 1963. 108-111. 31. Uo. 32. Nyáry ].: A pilini Leshegyen tálát csontvázakról. Arch. Közi. IX. 1873. 17-18. - Ezt az adatot Fodor Istvánnak köszönöm. 33. Fekete 1959. 33a A népi festési módokról Györffy István értekezett: A hazai festőnövények és a velük való népi festési módok. Herba, 1921. január-december (T. Knotik M. adata). 34. Lükő G.: Az ugor totemisztikus exogámia a magyar folklórban. Ethn. LXXVI. 1965. 32-85. 35. Ezt a lehetőséget - mint a sír egyik feltárója - Bakay Kornél vetette fel. 36. Bocsár (J. Giric szíves szóbeli közlése), Gyula-téglagyár 13. sír (Gyulai múzeum, 66., 32. 55/a), Szentes-Nagyhegy (Szentesi múzeum, 57. 25. 1-4.), stb. 37. Dienes I.: A honfoglaló magyarok. Orosháza története, Szerk.: Nagy Gy. Orosháza, 1965. I. 146-149. (továbbiakban: Dienes 1965.) - El kell tekintenünk attól a lehetőségtől, hogy a ruha szabása a Belső-Ázsiában gyakori, oldalra hajtott lett volna: a keleti ábrázolásokon ezeket sohasem díszítik veretek (viseléskor ledörzsölődnének). .38. Megay G.: A Mezőzombor-bálványdombi honfoglalás kori magyar temető. Herman Ottó Múzeum Évkönyve, III. 1963. 38a A 17. sz. díszt ismeretlen típusa és aszimmetrikus helyzetben való előkerülése miatt nem tudtam beilleszteni a rekonstrukcióba. 39. A jómódú vogulok és osztyákok Surgut környékén két rend ruhát adnak a halottra, a kondai osztyákok pedig annál több inget húznak rá, minél gazdagabb volt, 1. K. Kovács L.: A kolozsvári hóstátiak temetkezése. Kolozsvár, 1944. 81.; Munkácsi В.: Adalékok a magyar halotti szokások pogány hagyományaihoz. Ethn. XI. 1900. 99. - A közelmúltban a magyarok halottas szokásaikban mindig törekedtek selyemruhát vagy selyemkendőt beszerezni, sőt, néha újat is vettek e célra, 1. K. Kovács id. mű; Kiss L.: Hódmezővásárhelyi temetkezési szokások. Ethn. 1923. 8283.; Cserzy M.: Temetkezési népszokások Szeged vidékén. Népr. Ért. 1911. 253, 256, stb. Lektori véleményében Bakay Kornél kifejti, hogy valószínűbbnek tart egy olyan rekonstrukciót, melynél egyetlen, kaftánszerű selyemköntösön lettek volna az ezüst díszek, 12-12 db a két oldalon. Ebben az esetben a 21. sz. a jobbszárnyhoz tartozna, a baloldali 10, 11, 12. sz. helyét a bal kulcscsont és a szegycsont között kell keresni, míg a 23. és 25. sz. hátul lehetett. - A kettős selyemruha feltételezésére a mellközépen talált veretek többszörös felbillenése, egymást fedése miatt jutottam, és mert T. Knotik Márta szerint ez a selyemanyag valószínűleg merev esésű, tehát nehezen gyűrődő, hajló szövet volt. 40. Cs. Bálint: Données archéologiques sur les tissus des Hongrois du X e siècle. Acta Ant. et Arch. XIII. 1970. (sajtó alatt). 41. Itt is köszönetem fejezem ki Gabriel Vial-nak, a Lyon-i Centre International des Études des Textils Anciens munkatársának az elvégzett vizsgálatokért. 42. A gyapot kora-középkori elterjedésére vonatkozó adatokat Korpás Emil kandidátusnak köszönöm. 6* 83