A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Békéscsaba, 1971)

Bálint Csanád: X. századi temető a szabadkígyós-pálligeti táblában

43. L. 40. j. 44. Dienes István is megfigyelte, hogy előfordulhat egyazon ruhán többféle veret {Dienes, 1965. 146.). Lehetséges, hogy csak számunkra tűnik a „szegénység" jelének a több fajta, különböző minőségű dísz viselése. Pl. a Szeged-bojárhalmi gazdag női sírleletben számos ruhadísz gyenge kivitelű öntvény, a letörött rögzítőfülek pótlása nem mindig a veret minőségének megfelelően történt, néha csak átlyukasztották s úgy varrták fel. A sírlelet alapján még sincs kétségünk, hogy egy magas rangú nőt temettek el a Bojárhalmon. Feltehető, hogy számunkra a rangot, a szépséget a helyenként gyengébb technikai kiviteltől függetlenül a felvarrott díszek száma, jelenléte képviselte. 45. K. Kovács i. m. 72, 77, 128, 161, 162. 46. Kiss i. m. 90. 47. Bálint S.: A halálhoz és temetéshez fűződő szegedi néphagyományok. Az Alföldi Tudományos Intézet Évkönyve, I. 1944-1945. 61. 48. Hasonlót figyeltem meg az eperjesi (Csongrád m.) 4. sír feltárásakor. 49. Csallány C: Avar kori és IX-XIII. századi magyar leletek a szentesi múzeumban. Dolg. 1933-1934. 235.; Bakay 1967. 145-147.; Kiss A.: A magyar államalapítás telepítéseinek tükröződése dunántúli köznépi temetőkben. Arch. Ért. 1968. 245. 50. Ezt a gondolatot Nóvák Ákossal folytatott baráti beszélgetésnek köszönhetem. 51. Szendrey Á.: Az ősmagyar temetkezés. Ethn. 1928. 16. - Úgy gondolta, hogy e gyakorlattal a gonosz szellemeket akarták távoltartani. Adataink ezzel szemben azt bizonyítják, hogy a nyílhegyek a halottra irányulnak. Szendrey Ákos egyébként is tévedett, amikor a sírokban „összevissza" fekvő nyílhegyeket ilyen lövöldözések emlékének tartotta. Tudjuk, hogy ezeket a nyílvesszőket a tegezzel együtt, vagy azon kívül a halott mellé helyezték. 52. Móra F.: Néprajzi vonatkozások Szeged vidéki népvándorlás kori és korai magyar leletekben. Ethn. 1932. 62. 53. Szabó J. Gy.: Honfoglalás kori sírok Eger-Répástetőn. Egri Múzeum Évkönyve. II. 1964. 127. 54. Fekete i. m. 55. Kiss L.: Honfoglalás kori sírok Tiszabercelen. Dolg. 1937. 244. - Feltűnő, hogy a nyílhegyeket legtöbbször a váz jobb oldalán találják. Vajon ebben is a fordított világkép gondolatkörét kell keresnünk, vagy valamilyen szokás írta elő a sírbalövés körülményeit? 56. Dienes I.: Honfoglaló magyarok sírjai Nagykőrösön. Arch. Ért. 1960. 180. 57. Az obi-ugorok hite szerint az áldozati állat megelevenítéséhez, ill. az emberek védelméhez a szív, máj, tüdő, vese darabjaira van szükség, 1. Munkácsi В.: Szív és máj. Ethn. VII. 1897. 138. - G. Sandsejcv feljegyzése szerint a burjátok úgy gondolják, hogy az embernek több lelke és három főlclkc van, 1. László Gy.: Ősvallásunk nyomai egy szamosháti kocsistörténetben. Kolozsvár, 1945. 18. 58. Bal láb: Hencida 5. sír (Fettich i. m. 95.), Kenézlő 14. sír (Arch. Ért. 1914. 319.); jobb láb: Kiszombor-B. 184. sír (Szegedi múzeum 53. 5. 418. - Megjegyzendő, hogy Móra F. kézírásából nem dönthető el bizonyosan, hogy a csontok levágva vagy lerágva voltak.) ; mindkét lábfej : Hódmezővásárhely-nagysziget „n" sír (Adattár 207. H. III.). 59. Bal kéz: Bczdéd 15. sír (Arch. Ért. 1896. 406.), Kenézlő 16. sír (1. fent), Nemeskosút 7. sír (SI. Arch. 1955. 264.); jobb kéz: Piliny-Sirmányhegy 42. sír (Arch. Ért. 1902. 228.), Pomáz-Kartal, Paskum 10. sír (Adattár 297. P. IV.). 60. Eger-Szépasszonyvölgy (Arch. Ért. 1899. 356.), Kenézlő 16. sír, Nemeskosút 12. sír, Piliny-Sirmányhegy 3, 17, 18. sír (1. fent), Hódmezővásárhely-Szakáihát 39. sír (Dolg. 1936. 209.), Rétközberencs-Paramdomb (Arch. Ért. 1958. 207.), Va;dahunyad 16. sír (Dolg. 1913. 173.), Orosháza-Nagy A. tanya 3. sír {Dienes 1965. 150.). 61. Bezdéd 1. fent, Karos: Adattár 5. K. I. Zemplén: Budin

sky-Kricka i. m. 62. A megfordításra 1. László 1943. 57-60. - Újabb, besenyő adat a szablya megfordítására: [E. H. Черетанова- А. А. Щепинский: Погребения поздних кочевников в степном Крыму. Арх. Иссл. Сев. Крыма. Киев, 1968.189. 7.] 63. A visszatérő halottól való félelemmel legutóbb Szabó ]. Gy. foglalkozott: Honfoglalás kori sírok Eger-Répástetőn. Egri Múzeum Évkönyve. 1964. 119-129. E félelemnek még számos olyan megnyilvánulása lehetett, melyről régészetileg nem szerezhetünk tudomást, 1. U. Harva: Die reli84