A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Békéscsaba, 1971)

Juhász Irén: Régészeti adatok a középkori Bihar megye nyugati részének településtörténetéhez

hát teljes hosszúságában), kb. 250 méter hosszan és 70-80 méter szélesen sok Árpádkori edénytöredék volt a felszínen. Kisharsány oklevelekben először 1220-ban szerepel Harsan néven. 1334-ben Eghasasharsan, 1374-ben Harsan minor et maior, 1552ben Kys Harsan. 1234-ben egy oklevél határait is felsorolja. Ezek között szerepel bizonyos Lodomér nevű föld. Ez esetleg azonos a mai Libárdi pusztával. 1552-ben Nagyharsánynak 15, Kisharsánynak 11 telke volt. Mindkét falu a XVII. századi harcokban elpusztult, később Nagyharsány települt be újra Körösnagyharsány néven. Mátéháza: Mezőgyán határában, a falutól DK-re eső határrész Mátéháza-puszta néven ismert. Az itt folyó Korhány-ér nyugati partján (a helyi kertészet területén) sok tégla törmelék és embercsont volt a felszínen; ettől kissé nyugatabbra pedig egy nagykiterjedésű középkori település nyoma volt megfigyelhető. A felszínre edénytöredékeket, kályhaszem töredékeket borított ki a szántás alkalmával az eke. Az oklevelek szerint ezen a részen kellett állnia a falunak és az írott adatok, valamint ц régészeti terepbejárás alkalmával felszínen talált leletek fedik egymást. így ezt a területet a középkori Mátéháza falu helyével azonosítom. 1475-ben említik először az oklevelek, Mathey haza néven. 1496-ban Mezőgyáni Andacsy Máté birtoka volt. Okle-vcles adatok szerint a XVI. század elején néptelenedett el, ezt látszik alátámasztani a felszíni leletek kora is. Meggyes: Első említése 1220-ból való, Médise néven, régészetileg terepbejárással nem vizsgálható, mert Sarkadkeresztúr egy részét alkotja, s beépített terület. Azonban a falu ezen részét ma is Meggyesnek hívják, mégpedig a Sarkad felé eső területeket. 1552-ben egyportás családok birtokolták, valószínű a korai török hullám áldozata lett. Mezőgyán: A középkori Mezőgyán ugyanazon a helyen állott, mint a mai, ezt látszik bizonyítani, hogy a falu dombosabb részén a kertekben egy-egy mélyebbre ható földmunka során középkori edénytöredékek kerülnek felszínre. A falu középkori temploma a mai Árpád u. 53-55. számú házak helyén volt. Mindkét ház építésekor faragott köveket és tégladarabokat találtak. A jelenlegi templomot a XVIIL században építették. Első említése 1213-ból származik és ekkor Gyán néven ismert. A XV. század végére tekintélyes nemesek lakták. 1552-ben 5 és fél telekkel írták össze. A török pusztítás idején megszűnt létezni, de oklevelek szerint hamarosan újra betelepült. Egyházas község volt. Monostorosugra: Biharugra közvetlen közelében a halastavak szélén levő határrész nevében őrzi a régi falu emlékét. A halastó északkeleti sarkánál egy félig elhordott domb van, melynek metszetében és felszínén téglatörmelék és embercsonttöredék volt. A domb nagy részét a halastavak készítésekor elhordták, így Monostorosugra falu temploma és temetője is végérvényesen megsemmisült. A falu valószínűleg többé már nem található meg még régészeti ásatással sem, mert a halastó szélére kidúrt földben sok Árpád-kori edénytöredéket találtam, tehát a tó helyén lehetett. 1093-ban Vgra néven említi az írott adat, 1325. évi oklevélben már Wgramonustra néven szerepel. Nevét azon Ugra főúrtól kapta, aki 1093 körül I. László kíséretében szerepelt. 1214-ben monostorával tűnik fel, ekkor már hármas község volt: Monostoros-, Középső-, és Egyházasugra. Temploma 1329-ben Szt. Jakab, majd Szt. János tiszteletére volt szentelve. Valószínű, hogy Monostoros és Egyházasugrának volt csak temploma. Az 1552. évi összeírás alkalmával Középugra, Szentjánosugra és Monostorosugra fordul elő. Középugra 6 telekből, Monostorosugra pedig 5 telekből állt. A török harcokban mindhárom falu elpusztult, a hódoltság megszűnése után a középugrai részen újraéledt a falu, Biharugra néven. 158