A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Békéscsaba, 1971)

Juhász Irén: Régészeti adatok a középkori Bihar megye nyugati részének településtörténetéhez

Peszére: Biharugra határában a Holt-Körös partja közelében Peszere nevű határrészén dombokkal tagolt területen találtam meg terepbejárásom alkalmával felszíni leletek alapján a középkori falut. A területből két nagyobb méretű, magasabb domb emelkedik ki, melyek között egy K-Ny irányú földhát van. A dombokon és a föídháton a felszínen található edénytöredékek kronológiája a X. századtól a XVI. századig folyamatos. Győrffy György e terület honfoglaláskori lakosságára vonatkozóan azt írja, hogy a helynevek tanúsága szerint szláv szórványokkal is kell számolnunk, példának hozva fel Peszere falu esetét, de ő későbbi szláv telepítésre gondol. A felszíni leletek alapján viszont megállapítható^ hogy már a IX. században is lakott volt a későbbi középkori Peszere falu helye. Amennyiben elfogadjuk, hogy a hullámkötegekkel díszített kerámia a szlávokhoz is köthető, abban az esetben azt kell feltételezni, hogy a középkori szláv nevű falu korai telepesei szlávok voltak. A falu első említése 1220-ból ismert Pescera néven. A fentiekből azonban azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ez a falu jóval korábban keletkezett. 1552-ben 7 telekből állt, a XVII. században pusztult el. Jelenleg a régészeti leleteken kívül határnév őrzi emlékét. Peterd: Biharugra északkeleti határában Peterdpuszta ismeretes, ezt a határrészt egy csatorna szeli ketté, ennek déli partján hosszan elnyúló, Árpád-kori edénytöredékckkel borított terület található. Az edénytöredékek között néhány fenékbélyeges darab is felszínre került. Az előzőekben ismertetett régészeti leletek alapján erre a területre helyezhető a falu. Pápai tized jegyzékben tűnik fel először 1332-37-ben Peched, Peturd, Pested névalakban. Régészeti leletek alapján azonban ennél korábbi időre keltezhető a falu. Az 1552. évi összeíráskor 7 telekből állt. Piski: Biharugra mellett a régi Sebes-Körös bal partján, a környezetéből kiemelkedő, hosszú, hátas határrészt nevezik Piskinek. E területen a hát majdnem teljes felszínén középkori edénytöredékek találhatók. A falut 1329-ben említik először Pyspuky néven, az Ugray család birtokai között. 1552-ben 7 telekből állott, a Biharugrát elpusztító török hullám áldozata lett. Régészetileg az előzőekben ismertetett területen helyezhető el a falu. Poland: Ma a kötegyáni vasútállomástól Sarkad felé eső határrészt Pojánd, Pajánd néven ismerik. Terepbejárás alkalmával ezen a területen későközépkori edénytöredékeket találtam. 1552-ben Prépostősi és Kötegyán között írták össze két telekkel, mint a váradi püspök birtokát. Régészeti megfigyelések és az oklevelek alapján az említett területen állott a középkori Poland falu. Sarkad: A mai község Papföld nevű határrészén a szőlőskerttől északra folyó Gyepes északi partján volt az egykori falu. Álmos herceg 1108 után e helyen 10 szolgát adott a dömösi prépostságnak. 1333-ban már egyházas hely. Három megye határán feküdt. 1552-ben 51 és fél telekkel írták össze. A török hódoltság után, mint mezőváros indult fejlődésnek. Várát 1725-ben rombolták le. Árpád-kori és későközépkorí település. Nagy területen, a kötegyáni vasút és közút között a felszínen kiszántott Árpád- és későközépkori edénytöredékek voltak. A falu várának helye is meghatározható, ma a helyén a Vár utcában a kultúrház van. A feltöltődött várárok a Vár utcai házak kertjében húzódik. Simonkerék: A mai új telepítésű Újszalonta falu temetőjének magasabb, hátas részén sírgödör ásása közben XV-XVI. századi edénytöredékek kerültek felszínre. Topográfiailag is ide helyezhető a középkori Simonkerék nevű falu. A falu első okleveles említése 1407-ből származik. Neve irtásfalura utal, valószínű ez megállja a helyét, mivel régen nagyobb erdőség és mocsaras növénytársulások borították a területet. 1469-ben Symonkereki néven ismert, 1552-ben 10 telekből állott. 159