A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Békéscsaba, 1971)
Juhász Irén: Régészeti adatok a középkori Bihar megye nyugati részének településtörténetéhez
let déli oldalán volt ilyen a falszerkezet, míg a másik hosszanti oldalon csak néhány hamus „fészek" volt található egymástól szabálytalan távolságra. A déli faltól két méterre tégla nélküli égett földcsík húzódott a fallal párhuzamosan. Az épület alapjának maradványa környékén sok emberi csont is volt. Feltételezésem szerint itt egy kisebb középkori temetőkápolna, az azt körülvevő temetővel került felszínre. Ettől a helytől nyugatra az ér magas partján rozsdabarna foltok tűntek elő, melyek egy-egy elpusztult középkori ház maradványát jelezték. Ezekben a foltokban égett agyag, XV-XVII. századi edénytöredékek, kályhaszemek töredékei voltak, némelyik helyen majdnem egészében összeállítható darabokban. A település igen hosszú, egészen a falu szőlőskertjéig követhető, szélessége kb. 70 méter és a Gyepes vonalát követi. Ezt a középkori településnyomot azonosítom a középkori Kötegyán telepével, melyet 1214ben Gyan néven említenek először. 1229-ben egyházát Szt. András tiszteletére szentelték fel. Az okleveles adatok szerint kéttornyú monostora volt, de nem valószínű, hogy az említett, régészetileg is azonosított falu helyén. Ennek felszíni adatok alapján nem találtam nyomát. Valószínűbb, hogy azon a részen lehetett, amely az országhatáron túlra esik. Az oklevelek szerint a XVIII. században még láthatóak voltak a nevezett monostor romjai. Ez esetben pedig bizonyára ma is volnának jelei a felszínen. 1552-ben 32 és fél telekkel írták össze. A középkori falu a török dúlás idején •elpusztult, de a későbbi időben újra megtelepedtek az elmenekültek és esetleg új telepesek. Iregd: Biharugra község határában, a falu szőlőskertjének területén és azon kívül levő magas, hátas részen a terepbejárásom alkalmával a felszínen Árpád-kori és későbbi korból származó edénytöredékeket találtam eléggé nagy kiterjedésű területen. A településre mutató leletek elég nagy számmal jelentkeztek. A települést hajdan egy ét oszthatta két részre, azonban ez nem jelenthette annak két részre különülését, mivel mindkét oldalon egyformán voltak felszíni leletek. Ezen a helyen volt Iregd nevű falu, s ezt a határrészt ma is „Ürögd"-nek nevezik. Első említése Irugd néven 1273ból származik, okleveles adat szerint Ugra és Köröspeterd között állott, az utolsó okleveles adat 1389-ből származik. Mivel a felszínen nemcsak Árpád-kori leletek voltak, hanem későbbi eredetű edénytöredékeket is találtam, úgy tűnik megállja a helyét az a feltevés, hogy a közvetlen szomszédságában levő Ugrába olvadt. Kéza: Mezőgyán határában ma ismert a Kéza nevű határrész. A mai falutól DK-re, az utolsó házaktól kb. 3-400 méterre nagyobb dombokkal tagolt terület ez. A terület felszínén csak későközépkori edénytöredékeket találtam; keveset, de nagy területet beborítva. Az eddig ismert okleveles adatokban is csak 1552-ben szerepel először a falu. A későközépkori felszíni leletek, valamint az élő határrész név azt látszanak igazolni, hogy ezen a helyen volt a középkori Kéza. A falu korábbi eredetére tehát ez esetben a felszíni leletek sem nyújtottak adalékot. Kisharsány: A régi vasúti megálló és a Sebes Körös közti határrészt nevezik Kisharsánynak. Itt keresendő a középkori falu maradványa is. Az őrház mellett egy ED irányú földút halad, ennek keleti oldalán a dűlőúttól kb. 150 méterre a mocsaras, vizenyős területből kiemelkedik egy 15x20 méteres domb. A domb felszínén sok tégla hevert (tégla méret: 26,5x5,5 cm). Nagyon sok átégett darab van köztük, anyaguk erősen pelyvás, a téglák mellett néhány Árpád-kori edénytöredéket is találtam. 1967 nyarán legyalulták ezt a területet és a temető sírjait megsemmisítették, a templom még meglevő alapfalaival együtt. Az egyik kigyalult sír csontjai között találtam III. Béla egy ezüst pénzét. Sajnos, most már csak annyit lehet megállapítani, hogy itt volt a középkori Kisharsány temploma. A templomos dombtól nyugatra, az úttól kb. 50 méterre egy hosszú, meredek oldalú földhát húzódik, melynek keleti oldalán (a 157