A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Békéscsaba, 1971)

Juhász Irén: Régészeti adatok a középkori Bihar megye nyugati részének településtörténetéhez

A Körösök vidékén - ahol az emberi élet legkorábbi nyomait a régészeti kutatás az újkőkortól ismeri - a középkori Bihar megye nyugati részén Sarkad, Kötegyán, Méhkerék, Sarkadkeresztúr, Üjszalonta, Mezőgyán, Geszt határában, Zsadány keleti határrészén, Biharugra és Körösnagyharsány falvak határában végeztem régészeti terepbejárást. A lelőhelyek száma azt mutatja, hogy minden régészeti korban sűrűn lakott terület volt. Jelen dolgozatban csak a honfoglalás korától foglalkozom a terület régészeti hagyatékával (1. a térképmellékletet). Az elpusztult és újra nem telepedett falvak helyét okleveles adataink utalásán kívül régészeti felméréssel tudjuk meghatározni. A felszínen összegyűjtött leletek kora meghatározhatja a falu kialakulásának idejét, s több esetben korábbra lehet keltezni azt, mint az első okleveles említés alapján. Egyben a pusztulásukról is ismereteket nyerünk az így összegyűjtött anyag útján. A vizsgált területen a következő falvakat sikerült a régészeti leletek útján pontos helyhez kötni: Begécs: Geszttől ÉK-re a Begécs nevű határrészen mélyszántást végeztek (az ún. begécsi nagydomb közvetlen környékén), és a munka közben XV-XVI. századi használati tárgyak töredékeit, edénytöredékeket, valamint valószínű egy kovácsműhely maradványait fordította ki az eke. Ez utóbbi leletek egy csomóban voltak: kaszaorom, penge, ekevas, nyílvas, szögek, vaslemezek. A falu helye azonosítható ezen a területen, mely 1341-ben Buges néven van először említve oklevélben. (A falvak első okleveles említését a cikk végén közölt könyvészeti anyag alapján közlöm.) A felszíni régészeti leletek csak a későközépkori falu nyomait mutatják, magyarázata ennek az lehet, hogy folyamatos település lehetett egyazon helyen és így csak a legutolsó pusztulási réteget hozta még felszínre az eke. Első említésekor birtokosa nevében tűnik fel, valószínű királyi várszervezetben alakult ki, annak felbomlása után pedig a nemes Begécs család birtokává vált. 1552-ben 5 és fél telekkel írták össze, a leletek alapján a török hódoltság idején pusztult el és többé nem települt be. Eddig pusztanévben élt a falu neve, most már helye is ismert. Fancsika: Magyarhomorog határa mentén, mely egyben mai megyehatár is, igen tagolt felszínű terület húzódik. Ezen hajdan egy ér folyhatott keresztül. Az ér partja dombos, s a felszínből még ma is feltűnően kiemelkedik két erősen lekopott domb. A felszínen középkori téglák tömegét és kiszántott embercsontokat találtam. Nem messze ugyanennek az érnek a partján viszont edénytöredékek, téglák voltak a felszínen. A leletek kb. 200 méter hosszan fordultak elő. Oklevelek szerint is ezen a területen kellett lennie Fancsika nevű falunak. A terepbejárás eredménye alapján valóban azonosítható ez a középkori települési jelenség a XVIII. században elpusztult faluval. Először 1320? körül említik az oklevelek Fanchin néven, később Fanchyka. Írott források szerint Peszere és Tóti falvak között alakult ki. Templomos hely volt

r plébánia templomát Szt. Lőrinc tiszteletére szentelték fel. A terepbejárás alkalmával talált sok tégla és embercsont a templom és a temető helyét határozza meg. A középkori falu pusztulása után nem éledt fel újra. Ma ismert egy Fancsika nevű település, de ez a múlt században kialakított major, amely a határrészről nyerte nevét. Gyán (Köte-): Kötegyán határában közvetlenül a falu szélén a Telek nevű részen folyik keresztül a Gyepes, melynek déli partján, a medertől kb. 20 méterre egy 10x18 m nagyságú, KNy-i irányú téglalap alakú épületmaradvány kiszántott alapját találtam. Az épület favázas lehetett, erre utal az égetett fatörmelék, a vastag hamuréteg, a kiégett föld, valamint a félméter távolságra levő hamukupacok mellett fekvő téglák. Az épület belsejében vörösre, illetve feketére égett döngölt föld volt. Az épü156