Szendrei Géza - Tóth Tibor szerk.: A magyarországi szikes talajok felszíni sóásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 9. Miskolc, 2006)

A hazai szikes talajok és a szikesedés, valamint a só felhalmozódási folyamatok rövid jellemzése (Tóth Tibor és Szendrei Géza)

A szikesekben a nátriumfelhalmozódás döntő forrásának a felszín alatti vizeket, a talajvizet tekintik pl. Arany & Babarczy (1937), a Duna-völgyben Szabolcs & Jassó (1961), Várallyay (1967), a Tiszántúlon Szabolcs (1961). Ha a talajvíz hidrosztatikai nyomás alatt áll, a vízzáró réteg áttörésekor felemelkedhet egészen a felszínig pl. a Duna-völgyben (Harmati, 2000). A Duna-völgyben a talajvizet egyik oldalról a Duna, a másik oldalról a magasabban fekvő Duna-Tisza közi talajvíz duzzasztja fel (Kuti et al., 2003). Egyes esetekben a mélységi vizek kutakkal jutnak a felszínre és a talajba, és a kialakult másodlagos szikes területen (pl. Budaörsön a Hunyadi János és Ferenc József ásványvizek kútjai) sókivirágzás is megjelenhet (Tata). 3. A szikesedésre vonatkozó hazai elméletek A hazai szikesek eredetével számos közlemény foglalkozott, és a kérdéskör manapság is a kutatások előterében van. A szikesek képződésével kapcsolatban a sóforrás (honnan származnak, milyen folyamat következtében halmozódnak fel a sók) és a talajban történő sófelhalmoződás mechanizmusa volt a legelső és legfontosabb kérdés. Ugyancsak jelentős figyelmet fordítottak a vízrendezés, mindenekelőtt a XIX. századi Tisza-szabályozás hatásának. Az elméletek kezdetben jobbára csak spekulatív jellegűek voltak. Később részletes, nagy tömegű adathalmazok alapján születtek a szikesedéssel kapcsolatos elméletek. Treitz (1924) szerint a szikesedés az agyagtalajú síkságokon kiszáradás után nagy bizonyossággal bekövetkező esemény. 'Sigmond (1929) szerint a szikes talajok képződésének három fázisa van: 1. A vízben oldható Na-sók felhalmozódnak. 2. A felhalmozódott sók koncentrációja akkorára nő meg, hogy a sóoldat és a kicserélődési komplexum között kicserélődés játszódik le. 3. Az alkálisók fokozatosan kilúgzódnak. Egy későbbi, már nem sófelhalmozódással jellemzett fázisban (4.) az adszorpciós komplexum nátriuma hidrolízis miatt részben hidrogénre cserélődik. Ez a séma teljesen megegyezik Gedroitz szikes talajokra kidolgozott fejlődési sorával, amely a következő 1. nem sós talaj > 2. sós talaj (szoloncsák) > 3. kilúgzott szikes nátriumos talaj (szolonyec) > 4. feltalajában kolloidokban elszegényedett talaj (szology). Az 1-2. fokozat között emelkedik a sós talajvíz a felszín közelébe, amit a 2—4. fokozat között a talajvízszint lépcsőzetes süllyedése követ. Scherf (1935) szerint a sós talajvíz és a száraz klíma a magyar szikes talajok kialakulásának szükséges és elegendő feltétele. Szerinte a szoloncsák- és szolonyecképződés nem a kilúgzás függvénye, hanem eltérő földtani rétegződés következménye. Ha egy olyan eltemetett völgy fölött vagyunk, amelyet pleisztocén (folyami vagy eolikus) üledék borít, akkor a talaj szoloncsák lesz, mert a talajvíz elég közel van a felszínhez ahhoz, hogy a sók fel vándoroljanak és kivirágozzanak. Ha a felszínen eredetileg is savanyú, igen rossz vízáteresztő-képességű folyami holocén iszap van akkor szolonyec képződik, ez részben neutralizálódik a felemelkedő sók miatt, és Na-agyag is kialakul. Ehhez a véleményhez Mados (1943) is csatlakozott. Sümeghy (1937) szerint a szikesedést okozó sókat a talajvíz és a csapadékvíz is a löszös üledékből mossa ki. Endrédy (1941) szerint a mélyebben elhelyezkedő vizek a Kárpát-medencét övező hegységek vulkáni tufáiból eredeztethetők.