Szendrei Géza - Tóth Tibor szerk.: A magyarországi szikes talajok felszíni sóásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 9. Miskolc, 2006)
A hazai szikes talajok és a szikesedés, valamint a só felhalmozódási folyamatok rövid jellemzése (Tóth Tibor és Szendrei Géza)
Székyné Fux & Szepesi (1959) egy hortobágyi szolonyec talaj ásványi összetételének vizsgálata alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a szikes talajok képződésénél a kilúgzási folyamatok nem játszottak szerepet. Kovács (1960) szerint a szikesedést a beszivárgás által a felszínközeiben kilúgzott sók okozzák, ezeket a talajvíz emeli a felszínközeibe. A jelenség - a szerző szerint nem egy talaj szelvényhez és nem egy adott időpillanathoz köthető. Azokon a területeken, ahol a talajvíz mélyebben van, kilúgzódás játszódik le, és a lemosott sók lejutnak a talajvízbe. Az áramlás során a talajvíz a sókat a mélyebb térszíni területekre szállítja, ahol a párolgás miatt felhalmozódnak. Várallyay (1967) is a medenceelmélet gondolatmenetét követi idevonatkozó cikkében, ugyanakkor részletesen ismerteti a sók egyes típusainak a mélység szerinti megoszlását. Erdélyi (1979) megállapítja, hogy a csapadékvíz az Alföld peremén és homokos magaslatain beszivárog és az alacsonyabban elterülő terület áramlási régióit táplálja. Az alföldi kismedencék talaja vízátnemeresztő. Itt halmozódik fel a vízben oldott anyag és apró szemcsés hordalék, amit az árvíz szállít, avagy a helyi csapadékvíz old ki. Ráadásul az árvíz és belvíz által szállított só nyáron a kiszáradás miatt egyre növeli a talaj sótartalmát. Ugyanakkor a talaj sótartalmához hozzáadódnak a felszivárgó mélységi vizek által szállított sók. Rónai (1961) talaj víztérképe alapján megállapítható, hogy a szikesek területén az átlagos talaj vízmélység legtöbbször 2 m vagy annál kevesebb, azaz kisebb, mint a kritikus talaj vízmélység (Szabolcs et al, 1969). Kuti (1989) szerint a Duna és Tisza völgyének a talajvízében észlelhető sófelhalmozódás oka az, hogy a hátság felől áramló talajvíz a folyó visszaduzzasztó hatása miatt megreked. Mivel kevésbé tud elfolyni, de párolog és folyamatosan kap utánpótlást, besürűsödik, és a legtovább oldatban maradó kation, a Na + válik uralkodóvá. 4. Szikes talajtípusok és előfordulásuk az egyes természetföldrajzi kistájakon belül A sókivirágzások elterjedése természetes körülmények között a magas sótartalmú talajokhoz kötődik. Ezek hagyományos és a talajtanban, ökológiában, földtanban elterjedt megnevezése „szikes talajok". A szikes talajok Magyarország természeti viszonyai között jellegzetes, gyakori talajféleségek, amelyek a sófelhalmozódás törvényszerűségeinek megfelelően szorosan köthetők a sekély, sós talajvizü alföldi tájegységekhez. A hazai szikes talajok felosztása szorosan követi az európai és világszerte elfogadott kategóriákat. Alapvető típusok a szoloncsákok, azaz sós talajok és a szolonyecek, azaz kilúgzott, vagy szerkezetes szikes talajok. A szoloncsákok legszembeötlőbb tulajdonsága az egyöntetű szelvényfelépítés. A szoloncsák tulajdonságait a közeli (sekély) sós talajvíz határozza meg, ebből kapilláris vízemeléssel a szelvény a felszínig jelentős mennyiségű só halmozódik fel. Ezzel ellentétben a szolonyec talajokra az oszlopos szerkezetű, úgynevezett „szolonyeces" B szint jelenléte jellemző, amely sós, lúgos és nátriumos. Tipikus esetben közvetlenül a B szint felett egy kifakult szint található, ez közel semleges, kevéssé sós és nátriumos, ugyanakkor az agyagtartalma is kisebb, mint a B szinté. A szelvény ilyen felépítésének oka az, hogy a talajvíz hatása mellett itt már a felszíni vizek hatásaképpen a felső, kifakult szintben kilúgzás játszódik le. Míg a szoloncsákokat nagy sótartalmuk, a szolonyeceket nagy kicserélhető nátriumtartalmuk különíti el a többi talajtípustól. Előbbiek főként a magas sótartalommal járó
