Szakáll Sándor - Fehér Béla: A polgárdi Szár-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 8. Miskolc, 2003)

Kalcium-szilikátok a polgárdi Szár-hegy wollastonitos szkarnjából (Fehér Béla és Sajó István)

metaszomatózissal magyarázzuk. A wollastonitos szkarn valószínűleg csak ott tudott kialakulni, ahol a mészkő permeabilitása elég nagy volt az infiltrálódó fluidumok átengedéséhez. A wollastonit a metamorfózis hőmérsékleti csúcsán képződött a protolit karbonátásványainak (kalcit) és a beáramló fluidumban oldott Si0

2 reakciójából. Ezután retrográd fluidumáramlás hatására karbonátosodás és hidratációs folyamatok indultak be, melynek eredményeként alacsony hőmérsékletű, karbonátokkal (kalcit, aragonit) és víztartalmú kalcium-szilikátokkal (apofillit, taumazit, okenit, nekoit, SzH2 fázis) jellemzett ásványegyüttes alakult ki a kőzet repedéseiben. 1. Bevezetés A Polgárdi, Szabadbattyán és Köszárhegy között elhelyezkedő Szár-hegy már a múlt század elején magára vonta a geológusok figyelmét (a részletes bibliográfiai adatokat lásd: Lelkesné Felvári, 1978), mivel földtanilag elszigetelt helyzetű, feltehetően középső devon korú mészkőösszlet felszíni kibúvása alkotja (Polgárdi Mészkő Formáció). E képződménybe magmás kőzettestek nyomultak be, melyeket kőzettanilag két típusba lehet sorolni. Az első típusba az ún. gránitporfírtelérek (riolittelérek) tartoznak, melyek kora karbon (Lelkesné Felvári, 1998), vagy alsó perm (Horváth & Odor, 1989). E kőzettestekhez kontaktmetamorf jelenségek nem kapcsolódnak. A magmás intrúziók másik csoportját azok az andezittelérek alkotják, amelyek a mészkőben helyenként jelentős szkarnosodást okoztak. Ezen andezittelérek kora erősen vitatott; radiometrikus kormeghatározás alapján Horváth & Odor (1989) a triászba sorolja, de Fülöp (1990) paleocénnek, míg Lelkesné Felvári (1998) eocénnek tartja őket. Az andezittelérekhez kapcsolódó szkarnosodás korábban csak fúrásokból volt ismert (Dunkl, 1983), később azonban e képződményeket a bányászat feltárta, s így a felszínen is tanulmányozhatókká váltak. Az andezit és a mészkő között két, egymástól markánsan elkülönülő szkarnos öv különböztethető meg: az andezittelérekhez közelebb fejlődött ki a diopszidos-vezuviános zóna, melynek egy részét Horváth & Odor (1989) az andezit endoszkarnjának tartja, míg távolabb egy wollastonitos szkarnöv figyelhető meg, általában csak törmelékben. A szkarnos övek és ezen belül a wollastonitos szkarn ásványairól ez ideig nagyon kevés ásványtani vizsgálat készült. A wollastonitos szkarnhoz kapcsolódó alacsony hőmérsékletű szilikátok közül az okenitet és a nekoitot Fehér & Sajó (2000) ismertette röviden. A piroxenoid-csoporttal Weiszburg (1987) foglalkozott doktori disszertációjában, azonban a polgárdi wollastonitról nem közöl adatokat, csak a recski wollastonitot vizsgálta. Jelen dolgozatban a wollastonitos szkarn kőzetalkotó ásványával, a woliastonittal, illetve a hozzá kapcsolódó alacsony hőmérsékletű kalcium-szilikátokkal foglalkozunk részletesen. Végezetül fontosnak tartjuk megemlíteni azt, hogy az 1950-es évektől kezdődően világszerte megindult a wollastonit ipari célú felhasználása és így kutatása is. Mivel ipari méretű wollastonittelepek csak kontaktmetamorfózis útján jöhetnek létre, e földtani képződmények képezik a kutatás tárgyát. A wollastonit magas világpiaci árával magyarázható, hogy például Kanadában még piroxenitben lévő wollastonitos xenolitokat (!) is kutatásra érdemesnek tartanak. A wollastonitot főleg a kerámiaiparban, a festékiparban, a műanyagiparban, az autóiparban és az építőiparban hasznosítják, de jelentőségét növeli, hogy az azbeszt helyettesítésére is alkalmas. Mindezek miatt a wollastonitigény évről