Szakáll Sándor - Fehér Béla: A polgárdi Szár-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 8. Miskolc, 2003)

A polgárdi mészkőbányák története (Simon Hajnalka)

A XX. század első felében az iparszerű termelés kibontakozásával a kőbánya számos munkahelyet nyújtott a helybeliek számára. Az első évtizedekben tíz szárhegyi lakos dolgozott kőfejtőként (Anyakönyvek, 1914), később a bánya növekedésével a létszám is nőtt. Az 1970-es években, amikor a legintenzívebb termelés folyt, a létszám elérte a 150 főt. A kőbánya napjainkban kevés embert vonz, jelenleg a bányában dolgozók összlétszáma 65 fő, közülük csupán ketten kőszárhegyiek. A megnövekedett lakosság elsősorban a székesfehérvári multinacionális cégek üzemeiben keres állást. Kőbányászat a XVIII. századtól napjainkig Kőfejtés a Somlyó-hegyen A kőbányák működésére vonatkozó legrégibb adatokat Schafarzik (1904) közölte a magyar korona országainak területén fekvő bányákról szóló összefoglaló munkájában. Ebben az időben egy kőfejtő működött a Somlyó-hegyen (a későbbi „felső" mészkőbánya; 3. ábra, l-es szám). A Batthyány-család tulajdonában levő kőbánya a XVIII. század elején nyílt meg. A Balaton-monográfiában Lóczy Lajos kőzettani és szerkezetföldtani leírást adott a területről (Lóczy, 1913), és beszámolt a Somlyó-hegy déli oldalán elhelyezkedő „alsó" mészkőbánya (3. ábra, 2-es szám) megnyitásáról (1908). Térképén jelöl egy harmadik kis kőfejtőt is, a hegy északi lábánál (3. ábra, 3-as szám). Ezután a különálló kőbányák néhány évtized alatt eggyé olvadtak, ahogy a bánya EK felé terjeszkedett. A kőbánya 1950-ig, az államosításig a Batthyány-család tulajdonát képezte (helybeliek visszaemlékezései alapján az I. világháború után egy Faragó nevű zsidó származású férfi bérelte a bányát), 1950-ben a Kőbányaipari Nemzeti Vállalat kezelésébe került. Ebben az időben két mészkőbánya szolgáltatott útépítési anyagot az országban: a polgárdi és a később megszűnt megyefai bánya a Mecsekben (Jugovics, 1951). 1964-ben szintén két kőbányában fejtettek útépítési célokra mészkövet: a polgárdi bányán kívül a villányi-hegységi Nagyharsányban (Jugovics, 1965). Az 1950-es évek második felében a Somlyó-hegyi bánya elérte a táci utat, vagyis megkezdődött a Szár-hegy letermelése is. A gépesítésnek köszönhetően a korábbinál intenzívebb ütemben folyt a munka. Ennek eredményeképpen ma a csúcson levő háromszögelési pontokat is veszélyezteti a bányászat. 1989-től az állami vállalatok után kft-k kezelésébe került a kőbánya. A Pannolit és a Mészkő Best Kft-ket a Mészkő és Dolomit Kft., illetve Rt. követte, jelenleg is az utóbbi végzi a bányaművelést. Szár-hegyi kőfejtők A Szár-hegy tetején és keleti oldalán több, kisméretű felhagyott kőfejtőt találhatunk (4. ábra). Schafarzik 1904-ben azt írta róluk, hogy „a kőbányák e helyen már 100 évesek." Batthyány Gézán kívül még hét embernek volt a XX. század elején kőbányája a Szár-hegyen. Lóczy (1913) térképén négy bányát jelöl (3. ábra, 4-7 számok), ám ezek közül a nyugat felé esőket a Somlyó-hegy felől terjeszkedő nagy bánya mára magába olvasztotta. Ilyen bekebelezett bánya volt a Bakos- és a Pillók-bánya. Utóbbi az 1959-ben megalakult Egyetértés Tsz. tulajdonában volt. A termelőszövetkezet melléküzemágként próbálkozott kőfejtéssel, azonban - szemben a somlyó-hegyi bányával - gépesítésre itt