Szakáll Sándor - Fehér Béla: A polgárdi Szár-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 8. Miskolc, 2003)

A polgárdi mészkőbányák története (Simon Hajnalka)

A régészek úgy gondolják, hogy állandó település nem alakult itt ki, csupán egy őrállomás feltételezhető, amely pihenőhelyet, szállást és lóváltást biztosított a Balaton felé tartó rómaiaknak. A szabadbattyáni római villa alapozásához használt kövek és a táci (gorsiumi) épületek anyagának jelentős része makroszkóposán nagyon hasonló a szár-hegyi mészkőhöz, illetve márványhoz. Logikusnak tűnik ezért a feltételezés, hogy a római időkben már működött a mészkőbánya. (Ráadásul létezik egy út, amely Tácot közvetlenül összeköti Kőszárheggyel, és ez az ún. táci út egyenesen a bányába vezet!) A Somlyó-hegyi régészeti ásatások során zömmel középkori leletek kerültek elő (MNM, 1881b, 1883, 1884; IKM, é. n.). Kirajzolódott egy nagy kiterjedésű faluhely, és egy idősebb, Árpád-kori templom, illetve egy X-XI. századi temető. Az Árpád-kori faluról írásos források is szólnak (Györffy, 1987). A Bökénysomlyó nevű falu a Buken (Bökény) nemzetség tulajdonában volt, Bathyan és Polgárdi (Pulgar) birtokokkal együtt. 1382-ben Zsigmond király hűtlenség miatt elkobozta Buken Péter bán birtokait, majd 1397-ben zálogba adta, 1398-ban pedig örökbe adományozta azokat Kővágó Örsi Györgynek, aki Bathyan falu neve után felvette a Batthyány előnevet (Csánki, 1897). Már a török uralom előtt jelentős volt a vidék szőlőtermesztése, ez a hódoltság alatt sem sorvadt el, és a Somlyó- és szár-hegyi bor a török kiűzése után is keresett árucikk maradt (OL, 1702). 1702-ben a Szár-hegyet Battyán falu részeként említik, 1748-as adat szerint pedig Somlyópusztához tartozik (BCsLt, é. n.). A XVIII. század elején a Szár-hegy még lakatlan, majd a század második felétől kezdve lassú benépesülés indult meg. A település 1870 körül hegyközséggé alakult (FML, 1983), majd 1931-ben politikai községgé szerveződött (FML, 1930), hivatalos neve Köszárhegy lett. Ezt megelőzően Szabadbattyán külterülete volt. A középkori kőbányászatról nincsenek adataink, mivel az építőkövek - ellentétben az ércekkel, kősóval - nem tartoztak azon nyersanyagok közé, melyek a királyi haszonélvezeti koronajövedelem (ius regale) tárgyát képezték. Ugyanezen okból a kőbányászatot még a XIX. századi bányászati statisztika is kirekesztette a megfigyelt tevékenységek köréből. 2. ábra. A kőbányák elhelyezkedése a Somlyó- és a Szár-hegyen Fig. 2. Location of the quarries on Somlyó and Szár Hill