Szakáll Sándor - Fehér Béla: A polgárdi Szár-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 8. Miskolc, 2003)
Vezuviánok és gránátok a polgárdi Szár-hegyről (Dódony István, Németh Péter és Elena Belluso)
Összefoglalás Egy magas hőmérsékletű, illódús vulkánit metaszomatizálta a Polgárdi Mészkövet és az érintkezési felület mentén szkarnos övet hozott létre. A szkarnban lévő vezuviánt és gránátot optikai és elektronmikroszkóppal, röntgendiffrakcióval és mikroszondával vizsgáltuk. A vezuviánok PAInnc szimmetriájúak és homogén szerkezetűek. A barna és a sárga vezuviánok összetételükben, megjelenésükben elkülönülnek. A sárgák Mg-ban dúsabbak és visszaszórt elektronképen Fe-dús zónák különíthetők el. A szkarn és az andezit közötti átmeneti zónában, illetve a szkarnöv sárga vezuviánjai között gránátot is találtunk. A gránátok rendszerint grosszulárban dúsak, míg a szkarnövben talált egyetlen gránáton végzett mikroszondás elemzés magas andradit beépülést mutat. A vizsgált két szkarnásvány képződése (Ca, Mg, Fe)-metaszomatózissal magyarázható. A kizárólag magas szimmetriájú vezuviánok jelenléte 400 °C-nál magasabb, de 800 °C-nál alacsonyabb képződési hőmérsékletre utal. 1. Bevezetés A vezuviánt (idokrász) 1795-ben Werner nevezte el egyik leghíresebb lelőhelyéről (Ito & Arem, 1970). Az első szerkezetmeghatározás Warren & Modell (1931) nevéhez fűződik. Eszerint a vezuvián tércsoportja PAInnc, rácsállandói Ű 0 = 15,63 Â és c 0 = 11,83 À. A kutatók már korán felfigyeltek arra, hogy röntgendiffrakciós felvételeken számos vezuviánnál a PAInnc tércsoportban tiltott (elméletileg nem lehetséges) reflexiók tűntek fel. Buseck & Iijima (1975) észlelte, hogy bár a PAInnc szimmetria az egész kristályra érvényes, a rácsképeken mégis vékony (körülbelül 150 A-ös) szerkezeti egységek különíthetők el. Hasonlóan Rucklidge et al. (1975) is feltételezték a doménszerkezetet a röntgen-egykristálydiffrakciós vizsgálatok során. Giuseppetti & Mazzi (1983) az eddigi eredményeket összefoglalva egy újabb kristályszerkezeti modellben megadták egy PAln tércsoportú vezuvián adatait. Szerintük a vezuvián c tengelyével párhuzamos csatornákban a Ca, Mg(Fe), O elrendeződésének megfelelően valósulhatnak meg a PAln és PAnc tércsoportok. E két tércsoport statisztikus megjelenése eredményezi a PAInnc szimmetriát (Giuseppetti & Mazzi, 1983). Vehlen & Weichmann (1991) elektronmikroszkópos vizsgálatai a vezuvián ikerszerkezetére utaltak. Megfigyelték, hogy a szerkezetben olyan domének vannak, amelyek hkl és hk l reflexióinak szerkezeti tényezője különböző. Feltételezésük szerint valószínű, hogy az egyes domének még a PAln-nél is alacsonyabb, P2In szimmetriájúak. Gaines et al. (1997) az addigi ismereteket összegezve kétféle vezuviánt különítettek el: a) Magas szimmetriájú, tércsoportja: PAInnc. A rácsállandók: a 0 - 15,51-15,80 A, c 0 = 11,70-11,92 Â. b) Alacsony szimmetriájú, tércsoportja: PAln, PAnc, PA és lehetséges még a P2In is. A rácsállandók: a 0 = 15,54-15,55 À c 0 = 11,82-11,83 késb 0 = 15,55-15,56 À. Az alacsony szimmetriájú vezuviánok közül a PAln tércsoportúak kristálytani adatait már viszonylag korán megadták, lásd pl. Giuseppetti & Mazzi (1983). Ugyanakkor a PAnc tércsoport első sikeres röntgen-egykristálydiffrakciós szerkezetfinomítását csak a közelmúltban végezte el Armbruster & Gnos (2000). A Warren & Modell (1931) által megadott, idealizált kémiai képlet Ca 1 oAl 4 (Mg,Fe)2SÍ90 3 4(OH)4. Valójában a vezuvián összetétele tág határok között változhat. Groat & Hawthorne (1992) olyan képletet javasoltak, ahol a Ca-pozíciókban Na,
