Szakáll Sándor - Fehér Béla: A polgárdi Szár-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 8. Miskolc, 2003)
Vezuviánok és gránátok a polgárdi Szár-hegyről (Dódony István, Németh Péter és Elena Belluso)
Ln 3+ , Pb 2+ , Sb 3+ , az Al-pozíciókban Fe 3+ , Ti 4+ , a Mg-pozíciókban Fe 2 és az OHpozíciókban F és O is helyettesíthet. Mivel a vezuvián a kalcium-szilikát-tartalmú kőzetek fontos kőzetalkotó ásványa, a szerkezetvizsgálatokkal párhuzamosan a kutatók az ásvány képződési körülményeit is vizsgálták. A mesterséges megfelelők fázisdiagramjai azt mutatták, hogy a szerkezet 360 °C és 500 bar (alsó határ) illetve 800 °C és 10 kbar (felső határ) között stabil (Ito & Arem, 1970). Rámutattak, hogy ez csak a szintetikus anyagokra igaz, mert a H 2 0-aktivitás módosítja a stabilitási tartományt. Megfigyelték, hogy 1,5 kbar nyomáson, 450-600 °C között a gránát és a vezuvián stabilitási mezeje átfed. A vezuvián átalakulhat gránáttá, ha a fluidnyomás csökken. Ha a H 2 0-aktivitás megnő, a gránát vezuviánná alakulhat. Ez utóbbi esetre példaként hozható a crestmore-i lelőhely (Kalifornia). Valley et al. (1985) is megfigyelték, hogy a mesterséges vezuviánok képződését a P-r-X(C0 2-H 2 0) feltételek szabályozzák. Vehlen & Weichmann (1991) crestmore-i minták vizsgálata során megállapította, hogy a PAInnc tércsoportú kristály a hűlés során PAln szimmetriájúvá rendeződhet. Az átalakulási hőmérsékletet 780-800 °C-ra tették. Allen & Burnham (1992) szerint az alacsonyabb szimmetriájú {PAln, PAnc, PA, P2ln) vezuviánok alacsonyabb (<300 °C), míg a PAInnc tércsoportúak magasabb (400-800 °C) hőmérsékleten képződtek. Alacsony hőmérsékletű kristályok fordulnak elő telérekben, rodingitekben, átalakult alkáliszienitekben. Ezek mindenkor hidrotermális tevékenységhez kapcsolódnak. A magas hőmérsékletű vezuviánt szkarnokban, Ca-tartalmú szaruszirtekben és Ca-tartalmú regionális metamorf palákban találjuk. Az irodalmi adatok alapján ha egyértelműen bizonyítható a PAInnc tércsoportú kristály PAln rendeződése, akkor az átalakulásnak feltétlen el kellett érnie a 780-800 °C-ot, ugyanakkor kizárólagos PAInnc tércsoportú kristályok esetén az Allen & Burnham (1992) után számított (400-800 °C) hőmérsékleti tartományt használhatjuk a képződési körülmények megjóslására. Tribaudino & Prencipe (1999) megállapította, hogy növekvő hőmérséklettel a vezuvián rácsállandó-értékei megnőnek (c 0 jobban, mint a 0 ). A változást a c tengely menti csatornákban helyet foglaló O10 és H atomok közötti, a kovalens kötésnél gyengébb hidrogénkötéssel magyarázták. Az irodalmi adatokat áttekintve láthatjuk, hogy a vezuviánnak mind a kristályszerkezete, mind az összetétele komplex, és azokat a földtani környezet befolyásolja. Ezek ismeretében teszünk kísérletet a szár-hegyi vezuvián képződési körülményeinek rekonstrukciójára és kristályszerkezeti jellemzésére. 2. Minták, alkalmazott módszerek A vizsgált anyagok egy része saját gyűjtés, másik részét a miskolci Herman Ottó Múzeum Ásványtára bocsátotta rendelkezésünkre. Az előbbiek a ma is működő külfejtés felső részéből, míg az utóbbiak egy része szintén onnan, másik része egy, az alsó szinten talált 5x10 méteres kőzetdarabból származtak. Kiss János jóvoltából jutottunk hozzá egy olyan kőzetpéldányhoz, mely barna és sárga vezuviánkristályokat egyaránt tartalmazott. Az elektrondiffrakciós mérésekhez a mintát alkohol alatt achátmozsárban porítottuk, majd szuszpenzióban vittük fel amorf szénhártyával borított mintahordozó rézrostélyra. Az elektrondiffrakciós (SAED) mérések egy része egy JEOL JEM 100U
