Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
I. A LEGENDÁKTÓL A TÉNYEKIG (az 1770-es évek előtti időszak)
már működő külföldi tudományos társulatok. Köleséri Sámuel az 1645-ben alapított angol Royal Society (első magyar) tagja lett 1729-ben. Az 1652-ben alapított német Academia (később Caesareo Leopoldina) Naturae Curiosorwn ásványtannal is foglalkozó magyar tagjai közül Fischer (1719-től), illetve ismét Köleséri (1719-től) em líthető. 70 Az utóbbi társulat lapja 71 , illetve az Annales physico-medicis Vratislaviensis voltak a magyar természetbúvárok ásványtani írásainak legfontosabb felvevői. I/C.1.4. Gyűjtemények Ebben a korszakban is léteztek még - ásványokat is tartalmazó - főúri ritkasággyűjtemények (például a Pálffy grófok vöröskői kastélyában), sőt egyes, az alkímia iránt érdeklődő nemesek (például a lándoki Luzénszky Imre báró) ásványgyűjteményt is felhalmoztak. A tudományos szempontból jelentősebb magyarországi kollekciókat azonban minden bizonnyal az orvosok és egyéb természetbúvárok gyűjtötték össze. Nagy kár, hogy ezeknek nemcsak tárgyai kallódtak el, hanem még kéziratos katalógusuk sem ismert. Az ekkoriban tevékenykedő jelentősebb gyűjtők közül Sebastian Ferdinand Dobner soproni városi ügyész; Johannes Christoph Deccard soproni orvos; ifj. Georg Buchholtz nagypalugyai majd késmárki tanár; öccse, Jakob Johann Buchholtz és annak fia, Johann Georg, mindkettő tűkészítő iparos Késmárkon; Sámuel von Baussnern erdélyi ásványgyűjtő és Andreas Hermann pozsonyi orvos neve maradt fenn. Rajtuk kívül azonban még bizonyosan sokan hódoltak a természetrajzi gyűjtés nemes szenvedélyének, hiszen az 1765-69 között Magyarországon tartózkodott, és az országot keresztül-kasul beutazó francia jezsuita, François-Xavier de Feller azt állapította meg, hogy a magyarok előszeretettel foglalkoznak természetrajzzal, és sok helyen találhatók ásványokat s mindenféle ritka és érdekes tárgyakat tartalmazó gyűjtemények. 72 A korabeli,,ásványforgalom" szempontjából tartalmaz érdekes adalékokat egy felsőbányai bányatársulati alapítólevél részlete az 1720 körüli évekből: 73 Tudni való dolog az, mely nehezen juthatni az Értzhez, mégis tapasztalt dolog az, mind a Verkesek [bányarészesek], mind a Bányászok között, hogy az Értznek a legszépit szokták szerteszét fitogtatni, sőt még osztogatni is: ez okon, ha valamelyik Verkes társunk ezt cselekedne, azt megintvén a Kuxait [bányarészeit] kifizetjük közzülünk. Ha pedig pénzzel fogadott bányász ez ellen vétene, annak egy Hónapi fizetését elvonván nekie obsitot adunk. Megeshetik az ugyan, hogy valamelyik Verkes társunktól olyas uri ember kérhet Stufot [ásványdarabot], akinek szükséges képpen adnunk kell, de akkoron tartozik a Társaságnak hirt tenni, és a társaság hírével lészen szabad adni. I/C.1.5. Nemzetközi kapcsolatok A nemzetközi kapcsolatok legfontosabb válfajait az I/C.l.l. pontban már említett külföldi egyetemi tanulmányok, a külföldi tudományos társulati tagság, a külhoni tudósokkal 70 Erayey (1912); Schultheis/ (1957); Kaiser & Völker (1981 ). 71 Miscellanea Curiosa, seu Ephemerides Medico-Physica Academiae Naturae Curiosorwn, Decuria 1-3 (1670-1706); Ephemerides Academiae Caesareae Naturae Curiosorwn, sive Observationes Medico-Physica, Centuria 1-10 (1712-22); Acta Physico-Medica Academiae Caesareae Leopoldino-Carolinae Naturae Curiosorum, Vol. 1-10 (1727-54); Nova Acta..., Vol. 1-19 (1757-1842). 72 A gyűjtők neve főként Brückmann (1728-41) és Weszprémi (1774-87) adatai alapján. L. még Papp (1994). De Feliért idézte Birkás (1948). 73 Szmik (1906: 106).
