Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

I. A LEGENDÁKTÓL A TÉNYEKIG (az 1770-es évek előtti időszak)

folytatott levelezés (melyek egy része folyóiratokban is megjelent), és a külföldre juttatott ásványok jelentették (11. ábra). 11. ábra. Selmeci termésezüst markazittal és kvarccal Schmiedel Erz Stuffen und Berg Arten c. könyvéből (Nürnberg, 1753) I/C.2. Az ásványtani irodalom I/C.2.1. Tankönyvek, disszertációk A korszak viszonylag gazdag tankönyvtermésében az ásványtan önmagában még mindig nem jelent meg, hiszen nem volt önálló tantárgy, csak a fizika része. Az ásványtant tartalmazó természetrajzi fejezetek a szűkebb értelemben vett fizikát tárgyaló részek után következtek, mint például Szathmáry Mihály marosvásárhelyi (1719) vagy Tőke István nagyenyedi professzor művében (1736). E könyvekben legfeljebb igen elvétve akadtak leíró vagy topografikus ásványtani adatok, Szathmáry például egyedül az ásványvizek kapcsán említette meg a Gyergyó és Lőcse környéki „kövesítö forrásokat" és az erdélyi folyókban található aranyszemcséket.

74 Nagyjából ugyanezt állapíthatjuk meg az 1750-60-as években a jezsuita professzorok (Jaszlinszky András, Reviczky Antal, Makó Pál) által írt tankönyvek - többnyire külön kötetben megjelent - Physica particularis részében található ásványtani fejezetekről. Jaszlinszky eléggé részletesen írta le a legfontosabb ásványokat, és legalább a magyarországi előfordulás tényét többnyire megemlítette, sőt esetenként (a sóvári só, a belényesi, süttői stb. „márványok" vagy a szepességi gránátok kapcsán) pontosabb lelőhelyet is Szathmari, M. (1719): Physica contracta, juxta principia neotericorum. Claudiopoli: Telegdi. (Physica specialis, Caput XIII. De terra); Tőke, S. (1736): Institutiones philosophiae naturalis dogmatico experimentális etc. Cibinii: Bart. (Speciális rész, XII. fejezet: A földről és az ásványok országáról és különösen a mágnesről.)