Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

I. A LEGENDÁKTÓL A TÉNYEKIG (az 1770-es évek előtti időszak)

2. ábra. Selmecbányái kvarckristályok (Born: Indexfossilium, I. kötet, 1772) A magyarországi gyűjtők jóvoltából számos ásvány jutott a külföldi szakemberek kezébe. Olykor még a közvetítőkön át megtett útjuk is nyomon követhető a korabeli szakirodalomból: a Szmirnából (Izmir, Törökország) Angliába hazatérő Edmund Chishull anglikán káplán útinaplójából tudjuk, hogy Köleséri Sámuel 1702. V. 18-án Vízaknán arany-, cinnabarit- és antimonitpéldányokat ajándékozott neki. John Woodward gyűjteményének katalógusában (1729) három, Chishulltól származó, részben Nagyszeben környékéről származóként feltüntetett aranyásvány található, melyek minden bizonnyal a Köleséritől kapottakkal egyeznek meg.

17 I/B.2. Ásványtani irodalom I/B.2.1. Humanista országleírások A XV. században a korábbi annalesek (évkönyvek) és krónikák helyébe a - politikai történések leírásán kívül földrajzi, gazdasági, néprajzi ismereteket is felölelő - humanista történeti müvek léptek. Az ezekben található országleírások Magyarország bányakincseire nézve már a korábbiaknál jóval konkrétabb adatokat tartalmaznak, bár ásványtani topográfiáknak természetesen még ezek sem nevezhetők. I/B.2.1.1. Ransanus: Epithoma rerum Hu ugara rum Petrus Ransanus olasz humanista tudós 1488-1490 között tartózkodott Magyarországon. Mátyás uralkodásának utolsó évében írta meg A magyarok történetének rövid foglalata című könyvét.

18 Ennek II-III. fejezetében vármegyéről vármegyére haladva röviden bemutatta az országot, közben több helyen megemlékezett a bányászatról: 17 Chishullhoz 1. Kázmér & Papp (1999); a többi említett gyűjtőről és a korabeli gyűjteményekről részletesebben írt Papp (1994). 18 Ransanus, P. (1985): A magyarok történetének rövid foglalata. Közreadja Blazovich L. & Sz. Galántai E.