Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)

[Svédországban] (ahonnan már több, részben már elhunyt, tanult férfiú az én időm előtt felkereste Magyarországot) mindenféle tanulmányt összegyűjtöttem a különböző bányászati dolgokról, olyanokat, amelyeket a magyar bányatisztek készítettek a praktikánsok azaz császári bányászakadémiai hallgatók számára, vagy ezek készítették az előbbiek felügyelete alatt, illetve külföldiek írtak, úgy vélem, hogy az ásványtan és a bányászat szerelmeseinek annál jobb szolgálatot nem tehetek, mint a saját megfigyeléseim gyümölcseit és a nem minden fáradság és költség nélkül összegyűjtött tudósítások velejét jelen oldalakon közzéteszem. A mű 9/10-e az alsó-magyarországi bányavárosokat mutatja be, főként Selmec- és Körmöcbányát, Úrvölgyet, a bocai és németlipcsei bányákat, röviden ír Baka-, Új-, Bélaés Libetbányáról is. A felső-magyarországi bányavárosok közül a szomolnoki főbányahivatalhoz tartozókat teljesen a Born által követett sorrendben mutatja be, végül a nagybányaihoz tartozók (Nagy-, Fekete-, Misz-, Felső-, Kapnikbánya) következnek igen tömören. A munka, amint Tóth Mike is megállapította, „főképp a bányákat írja le, azok történetét egészen 1780-ig, s azok terménymennyiségét (...), a fő ásványokat is említi sokhelyütt."

48 A futó említések néha érdekes adatokat tartalmaznak: A Dobsinán, agyagpalából fejtett cinóberről Collini úr beszél útikönyvének 45. oldalán. Én a drezdai Zwingerben lévő választófejedelmi ásványgyűjteményben láttam néhány példányt ebből a kvarccal kevert cinóberből, barna vasföldes (eisenmulmig) meddőben. (...) Különféle gyűjteményekben a következő kapniki ásványokat láttam: termésarany Röschgewüchson [stefaniton]; vékony lemezes termésezüst, olyan vékony, mint a festők által használt ezüstfúst, Bleyglanz [galenit] mellett páton [kalciton?] az Ungargrubébő\ [Magyar-bányából]; ezüstfakóérc, rózsaszínű, tömeges fóldpátban, valószínűleg inkább kvarcban [rodonitban], a Franz-Erbstollnbő\ [Ferenc-altáróból]; rézfakóérc, rézkovand [kalkopirit] és vörösessárga Blende [szfalerit] nagy cseppekben vagy csomókban, kvarcon a Peter- und Paulstollnből [Péter-Pál táróból]. Háromoldalú piramisos kovand, olyan, mint amilyet a Pacherstollriban [Pacher-táróban] fejtenek Selmecen. A könyv végén lévő három és fél oldalas függelék néhány, az ércbányákon kívül található érdekesebb magyarországi ásványt mutat be: 1) kövületek; 2) sal alcali minérale nativum [sziksó]; 3) víz- és gázzárványos kősó; 4) máramarosi kvarckristályok; 5) nemes gránátok; 6) jáspis Pécs mellől, szurokkő; 7) izlandi achát [obszidián]; 8) azbeszt. 11.6.2.4. Piller•- Mitterpacher: Iter per Poseganam... Az alighanem első, hivatalos kiküldetésben tett hazai természetrajzi kutatóutat 1782-ben teljesítette Mathias Piller és Ludwig Mitterpacher, a budai egyetem professzorai. Az évben a magyarországi és ausztriai hírlapok több ízben foglalkoztak a Pozsega vármegyei Eminovác mellett magától meggyulladó föld rejtélyével. Június 16-án Piller és Mitterpacher a királyi Helytartótanács rendeletére a helyszínre utazott, hogy a titokzatos tüzesetek okát kiderítse. Bár ez nem sikerült, a tudósok augusztus 12-én gazdag természetrajzi anyaggal tértek meg. Piller a korabeli tudósítás szerint „azon megjárt vidékekről sok eddig nem ismert bogarak" és „néhány teli láda földi szenek" mellett „némely gazdag arany- és ezüst bányászköveket is hozott, melyek lehet hogy idő jártára ... nevezetes bányamívelésekre fognak alkalmatosságot szolgáltatni". A már akkor is a szenzációra éhes újságok hírét Piller cáfolta meg, Budára visszaérve. Az érdeklődő közönség a száraz valóságot az 1783-ban megjelent Utazás a szlavóniai Pozsega tartományba című beszámolóból tudhatta meg.

49 Ebben természet48 Tóth (1882: 16). 49 Piller, M. & Mitterpacher, L. (1783): Iter per Poseganam Slavoniae provinciám mensibus junio, et julio anno MDCCLXXXIl. susceptum. Budae: Typ. reg. univ.