Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)
szerüleg csak kevés magyarországi adat található, hiszen a csaknem két hónapos kiküldetést az összesen tíz napos oda- és visszaút kivételével Szlavóniában töltötték. A munkában a történelmi, nép- és földrajzi, állat- és növénytani leírások mellett földtani megfigyelések is akadnak. Utóbbiak a Budai-hegység déli részére és főleg a Mecsekre vonatkoznak, ahonnan többek között a pusztafalui vasbányát és a Pécs környéki széntelepeket is megemlítették. A Pécstől nyugatra fekvő hegyek egyikéből „kevés kvarckristályt hoztak nekünk, amelynek töredékei ametisztszínűek voltak, valamint kristályokkal beszórt gipszdarabokat. Ugyanazon égtáj felé, a várostól egy órányi járásra fekszik [Kővágó] Szőlős falva, ahonnan malomköveket szállítanak nemcsak az egész Baranya vármegyébe, hanem a szomszédos vidékre is. Erre egy kvarc és kovakő darabokból összetett követ használnak, amelyen elszórtan sárgás vasokker színű foltok vannak." (Vida Tivadar ford.) A további ásványtani jellegű észrevételek egyike, hogy Promontorium [Budafok] környékén „nem ritkán egymásba elegyedve öszekapcsolódó achátból, jáspisból és szaruköből álló, hatalmas tömböket ásnak ki, amelyek mindenben hasonlóak a megkövült fához." 11.6.2.5. Hacquet Belsazar Hacquet de la Motte, francia származású, Ausztriában működő orvos és természetbúvár számos természetrajzi útleírás szerzőjeként ismert. 1787-1805 között a lembergi egyetem professzora volt, és 1788-89-ben beutazta a Kárpátok tekintélyes részét. 1790-96 között megjelent könyvének kötetei, 50 csakúgy mint a különböző folyóiratokban (például a berlini Gesellschaft naturforschender Freunde kiadványaiban) közölt cikkei számos, még tudománytörténetileg fel nem dolgozott magyar vonatkozású ásványtani megfigyelést tartalmaznak. A könyv Erdélyről és Sáros megyéről szóló részeiben viszont Tóth Mike szerint annyi „a történeti és mindenféle hiba, hogy boszszankodás nélkül nem lehet olvasni". 51 11.6.2.6. Fichtel: Mineralogische Bemerkungen von den Karpathen 179l-ben jelent meg Johann Ehrenreich von Fichtel kétkötetes müve, az Ásványtani feljegyzések a Kárpátokból, amely a Kárpátok ívét követve dolgozza föl az ország földtanát. 52 A legtöbb korabeli hasonló munkától eltérően aránylag keveset foglalkozott a bányavidékekkel (25. ábra), mivel, amint maga is megjegyezte, „a hegység nemesfémektől mentes részein és legmagasabb, középső hegyláncain eddig még senki - legalábbis mineralógus - nem nézett körül". Amint a mai olvasó számára szokatlan hangvételű előszóból megtudhatjuk. 19 év lefolyása alatt szolgálati útjaim - melyek nem kevésbé mineralógiai tárgyúak is voltak - e hegységben, illetve e hegységen túl található különböző területekre vezettek; alkalmam volt ásványtani megfigyeléseimet legnagyobb részt magam megtennem, nem ritkán olyan völgyekben és hegycsúcsokon, melyeket szakember rendkívül nehéz megközelíthetőségük miatt egyhamar nem fog ismét bejárni. 0 Hacquet, B. (1790-96): Neueste physikalisch-politische Reise in dem J. 1788 u. 1789 durch die Dazischen und Sarmatischen oder nördlichen Karpathen. 77». 1-4. Nürnberg. 51 Tóth (1882: 19). 52 Fichtel, J. E. von (1791): Mineralogische Bemerkungen von den Karpathen, 1. Beschreibung der Karpathen überhaupt, mit ihren Gebirgsarten, und darinn vorkommenden Merkwürdigkeiten, 2. Abhandlung von Vulkanen der Karpathen insbesondere. Wien: Kurzbeck.
