Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)

mai név Ben kő Zay Wolny Schönbauer Jonas Kováts Mihálka (1786) (1791) (1805) (1806-10) (1820) (1822) (1854) akantit üveg ezüstértz üveg ezüst ásvány üveg ezüst értz üveg ezüst értz üveg-értz üveg ezüst; fénylő ércetlenített üst ezüstfényle antimonit pisgóltz értz pisgóltz értz szürke piskoltzértz szürke piskoltzértz szürke ércetlenített szorító/vadmérge dárdanyfényle barit nehéz kovats nehéz spát nehéz kovats nehéz kavats nehéz kovats nehézség; súlyság súlypát csillám tsilámpozó kő tsillogó kő tsillámpozókö matskaarany csillom; csillám csilla fakóérc hamuszín rézértz hamu szín réz ásvány ősz ezüstértz ezüstös rézértz szürke rézértz hamuszín réz; acél ércetlenített réz szürkeérc fluorit follyó kovats fojó követs folyó kovats follyó kavats folyam mészkő folypát földpát szikrázó kovats szikrázó követs szikrázókövets szikrázó/ mezei kavats mezei kovats mezei jegezet; jegezet kova földpát gipsz gyantakő gyantakő gyantakő gyantakő Szúz Aszszony jege főttföld mészkő gipsz kalcit mészkovats mészkövets mészkovats mészkavats mész-kovats jegezetes mészkő mészpát kalkopirit büdösköves rézértz sárga réz ásvány kénköves rézértz kénköves rézértz sárga réz-értz ércetlenített réz tűzkő rézkovand kvarc kristálykő kvártz bányavirág kvarz, bánya virág kártz szemölcsös; rossz érc kovag pirit büdöskőértz kovakő (vaskova) kénköves vasértz kénköves vasértz ércetlenített vas tűzkő vaskovand sörl fattyúgránát fattyúgránát fattyú gránát schörl salakocska kova berzle szfalerit közönséges fattyúérc fattyú geléna fattyúértz fattyúértz fattyú-ón fény álfény; áltató ércetlenített fog horgtünle talkum tsilámpozó kövér kő tálk kövérkő szalonna-kő fagygyú fagyag volframit farkasnyál fekete farkasnyál farkastajték farkasfel volfrám 8. táblázat. „Magyar" ásványnevek a XVIII. század végi, XIX. század eleji szakirodalomból A 8. táblázatban olvasható „magyar" ásványnevek - eltekintve Kováts és Mihálka mesterséges szócsinálmányaitól - többnyire a német bányászkifejezések, vagy német, illetve latin úgynevezett triviális nevek eltorzult vagy lefordított változatai voltak. így keletkezett az antimonit esetében a pisgolc a német Spiessglas I Spiessglanz eltorzulásával, később a dárdfényle pedig a Spiessglanz lefordításával; a szikrázó avagy mezei kovats (földpát) a latin spatum scintillons, illetve a német Feldspat magyarításával stb. A tankönyvekben máig megmaradt néhány „népszerű" magyar elnevezés - kivéve a köznyelvieket (só, terméselemek stb.) - valamely német triviális név fordítása: mészpát (Kalkspat); vaskovand (Eisenkies); tarkarézérc (Buntkupfererz) stb., ezek jobbára a XIX. század közepéről erednek (1. a 8. táblázat utolsó oszlopát). II.6.2. Természetrajzi és bányászati útleírások, összefoglalók Az ország természettudományos megismerése kutatóintézetek és tudományos egyesületek híján továbbra is főként az egyéni kezdeményezések útján haladt előre. A XVIII/XIX. század fordulójától egy-egy kiemelkedő szakember természetrajzi vagy