Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)
be (1774-88), aki jelentős természetrajzi gyűjteményét is magával hozta az egyetemre. Piller a természetrajzon belül valószínűleg az ásványtannal is szívesen foglalkozott, amire Zaynak a Magyar mineralógia bevezetésében írt sorai is utalnak. Egyetemi ásványtani előadásainak szemléletére tanítványai nyilvános vizsgáinak nyomtatott tételeiből következtethetünk (1. a II.6.4.6. részt). Piller idejében költözött az egyetem előbb Nagyszombatról Budára (1777), majd Pestre (1784). Piller halála után az 1784 óta az orvoskarhoz tarozó tanszék professzora Joseph Schönbauer (1788-1807) csehországi születésű orvos, természettudós lett, aki szintén a természetrajz valamennyi ágával foglalkozott, többek között egy ásványhatározót is kiadott. A később a kémia tanszékre átment - ásványgyűjtéssel is foglalkozó - Schuster János rövid professzorsága (1808-10) után Reisinger János (1811 —48) került a tanszék élére. Ö egy félben maradt mineralógián kívül (1820) az ásványtanban nem publikált. Az adjunktusok (Anton Maindl, 1784-86; Johann Mulser, 1786-1806 és Polyánkay Ignác, 1807-48) tudományos közleményekkel nem jelentkeztek. II.4.2. Cs. Kir. Bányászati Akadémia (K. K. Bergakademie, 1770-1841); Cs. Kir. Bányászati és Erdészeti Akadémia (K. K. Berg- und Forstakademie (1841—[67]), Selmecbánya A selmeci bányaiskolát felváltó tanintézet létesítése után először (1763) az ásványtankémia-kohászat tanszékét töltötték be (21. ábra). A tanszék szervezése, felszerelése, az ásványgyüjtemény felállítása a németalföldi származású, de Bécsben élő antiflogisztonista vegyész és botanikus, idősebb Nikolaus Joseph Jacquin érdeme volt (1764-69). Az alapító professzor, akinek selmeci tartózkodását eleve rövid időre tervezték, öt év múlva a bécsi egyetemre távozott. Helyébe az Ausztriában tanult dél-tiroli olasz természettudós, Giovanni Antonio Scopoli (1769-79) lépett. Ö főként az ásványtan és a botanika terén működött, és professzorsága idején külföldön számos cikket és könyvet közölt 32 ; selmeci ásványtan-előadásai kéziratban is fennmaradtak, de nyomtatásban is megjelentek (1. II.3.3.1.). A paviai egyetemre távozó Scopolit követően az ásványtan oktatása és művelése háttérbe szorult. Scopoli utóda már hazánk szülötte, az akadémia neveltje, Anton Ruprecht (1779-92) volt. Híres kísérletező és kutató, számos publikáció szerzője az ásványanalitika és a kémia területén. Ruprechtet, akit az elhunyt Born helyébe Bécsbe rendeltek, szintén Selmecen tanult honfitársunk, Michael Patzier váltotta föl (1792-1811). Patzier, egy négykötetes kohászati kémiai tankönyv szerzője, az ásványtani oktatásra vélhetőleg nem fektetett különösebb hangsúlyt. Az 1794-ben Selmecen járt J. Esmark norvég geológus-mineralógus, aki Patzier kémai előadásairól dicsérően emlékezett meg, 32 Ezek közül az ásványtani jellegűek: (1769): Grundsätze der systematischen und praktischen Mineralogie mit ihrer Anwendung auf die Scheidekunst und das Hüttenwesen für die zweyte Klasse der Kaiserl. Königl. Bergakademie zu Schemniz. Kézirat, ME Könyvtára; (1769-1772): Annus historico-naturalis l-V. Leipzig: Hilscher (cikkeinek gyűjteménye, német fordítása: 1770-81: Anmerkungen aus der Naturgeschichte 1-111. Leipzig und Wien); (1771): Mineralogische Vorlesungen für die andere Classe der Bergakademie zu Schemnitz. Wien; (1772): Principia mineralogiae systematicae et practicae etc. Prag (német fordítása uo., 1775, olasz fordítása Venezia, 1778); (1776): Crystallographia Hungarica. Pragae: Gerle (L. a II.5.3.2. részt); (1772): Dissertationes ad scientiam naturalem pertinentes. Pragae. (1777): Introductio ad históriám naturalem sistens genera lapidum, plantarum et animalium. Pragae: Gerle.
