Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)

meglepetését fejezte ki, hogy a hallgatók ásványtani ismeretei hiányosak. Szintén magyarországi születésű és az akadémia neveltje volt Michael Höring (1811-20), aki szakirodalmi működést nem fejtett ki. Az ekkoriban (1818-ban) az akadémián járt Beudant benyomásai sem voltak túl jók.

34 A tanszék tudományos és oktatási színvonala (az ásványtant is érintően) ismét kedvezően változott a bécsi egyetemen végzett Alois Wehrle vezetése alatt (1820-35). Wehrle, aki mint ásványelemző is világszínvonalon működött, több ásványtani publikációt is közzétett, felszerelte a laboratóriumot és rendbe szedte az ásványgyűjteményt, valamint elérte egy tanársegédi állás rendszeresítését (1829-től). Korai halála után sokáig helyettesek töltötték be a tanszéket (1. az Adattárat). Sem ők, sem tanársegédeik (Kovarcz Károly, Paulinyi Gusztáv, Ertl József, Richter György, Janikovits Benjamin, Szolcsányi János) nem hagytak különösebb nyomot az ásványtan történetében. 21. ábra. A Belházy-ház Selmecbányán, melyben a bányászati akadémiai hallgatói számára a kémiai oktatás folyt 1770-töl „A tanulók, vagy úgynevezett praktikánsok között csak kevesen voltak, akik ismerték az ásványokat, de ezt sem a bányászati akadémiának köszönhetik, mert az ásványtani előadásoknál egy árva ásványpéldányt sem mutatnak be" (Esmark, 1798: 15-16). 34 Beudant (1822: /: 257-258).