Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

ADATTÁR

hazabéli utazás. Némely bányászatoknak le-írása, és a' leg-ujjabb minerolog. systemáinak laistroma III. részekben. Kolo'sváratt. Család: f: n. a. (h: 1796-?); gy: több. Életr.: Baritz J. (1817): B. F. élete. Tud. Gyűjt., (12), 112-117; Szilády Z. (1911): B. F., az első magyar mineralógus. Termtud. Közi, 43, 256-267; Vita Zs. (1986): B. F. élete és munkássága. In: B. F. (1986): Magyar Mineralógia az az a' kövek' 's értzek' tudománya (reprint, szerk.: Szakáll S. & Weiszburg T.). Bp.: ELTE KISZ Biz., XII-XXXI; Varga Á. (1993): B. F. Erdélyi Múz., 55, 20-40. Benkő Gábor (1858. IV. 21. Oláhbrettye [Bretea Romána, RO] - 1931.1. 15. Zilah (Zälau), RO) Tanúim.: (kf:) Nagyszeben, (ff:) kolozsvári tud. egy. (1879-1883), oki. középisk. tanár. Pályafutás: kolozsvári tud. egy., ásvány-földtani tsz.: tanársegéd (1884-89), Zilah, Wesselényi ref. koll.: tanár (1890-1929 [nyug.]). Tud. előmenetel: bölcsészdr. (kolozsvári tud. egy., 1884, Erdély kristályosodott calcitjai). Főbb m.: több ásványtani cikk. Életr.: Anonim (1931): Szilágyság, 21(50)/4, 1-3, Wanek F. (1999): Koch Antal asszisztensei a Kolozsvári Tudományegyetemen. In: Cseke P. & Hauer M. (szerk.): /25 éves a kolozsvári egyetem. Kolozsvár: KOMP-PRESS, 91-111. Bernáth József (1833. XII. 28. Pest - 1893. IV. 27. Budapest) Tanúim.: (ff:) Pest-Buda: József ipartanoda (1853-?). Pályafutás: Buda, politechnikum: tsg. (18587—67?), Pest, IV. ker. főreálisk.: a természetrajz h. tanára (1867-68), később fővárosi vegyész. Tud. előmenetel: magántanár (budai politechnikum, 1863-67, kristálytan). Tud. társ. tags.: KMTT (t. 1860), MFT (t. 1864, másodtitkár 1865-70, első titkár 1871-72; Földrengési Biz. t. 1891-t); MOTV (könyvtárnok); Orsz. Magyar Balneológiai Egyes, (elnök). Főbb m.: (1874): A budai keserűvíz-források rövid természettudományi leírása. Bp.; és számos vegytani, balneológiai cikk. Család: utód nélkül hunyt el. Born, Ignaz von, lovag (1742. XII. 26. Gyulafehérvár [Alba Iulia, RO] - 1791. VII. 24. Bécs (Wien), A) Tanúim.: (af:) Nagyszeben; (kf—ff:) Bécs (1753-61); prágai egy., jogi kar (1762-63, disszertációja: De finibus iuris naturae, 1763), uo., bölcsészkar: montanisztika, zoológia, botanika (1763-?); egyes életrajzai szerint Selmecbányán is tanult. Tanulmányút: Nyeurópai utazás (1763). Pályafutás: Prága: magánzó (1769-ig); Selmecbánya, főbányahivatal: bányatanácsos (1769-70); Prága, legfelső pénzverési és bányahivatal: bányatanácsos (1770-72); Altzedlitsch [Staré Sedliâtë, CS]: magánzó (1772-76); Bécs: a bécsi udvari természetrajzi gyűjtemény (Hofnaturalienkabinet) vezetője (1776—t), bányatanácsosi (1777-79), majd udvari tanácsosi rangban (1779-től); ezalatt 1778-81 közt a Theresianum aligazgatója és a filozófiai stúdiumok igazgatója is. Tud. társ. tags.: Acad. Caesarea Leopoldino-Carolina Naturae Curiosorum (Schweinfurt, t. 1774, Aristokrates Rheginensis néven); Societät für Bergbaukunde (ausztriai ig.). Egyéb tevékenys., tiszts.: 1770-86 közt a szabadkőműves mozgalom tagja, 1782-85 közt a „Zur wahren Eintracht", 1785-86-ban a „Zur Wahrheit" bécsi páholyok mestere; az Abhandlungen einer Privatgesellschaft in Böhmen zur Aufnahme der Mathematik, der vaterländischen Geschichte, und der Naturgeschichte (Prága,