Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

I. A LEGENDÁKTÓL A TÉNYEKIG (az 1770-es évek előtti időszak)

Johann Konrad Richthausen osztrák alkimistát III. Ferdinánd egyenesen selmeci kamaragrófhak nevezte ki, mely minőségében 1658-63 közt működött. 1649-ben járt Erdélyben Johann Lindemann német alkimista, aki az arany alapanyagát, a ,/uateria prímát" az erdélyi cinnabaritban kereste és a zernesti hegyekben vélte megtalálni.

36 6. ábra. Jakob Toll (Jacobus Tollius) és Edward Brown magyarországi útvonala (rombusz - Toll, kör - Brown, körben rombusz - Toll és Brown). Rövidítés: 1 = Besztercebánya A számunkra legérdekesebb alkimista azonban kétségkívül Jakob Toll (Tollius) németalföldi tudós volt, aki 1660-ban és 1687-ben járt Magyarországon (6. ábra). A halála után Johann Christian Henninius jegyzeteivel megjelent úti leveleiben

37 a selmeci, körmöci és úrvölgyi bányászat részletes leírása mellett egy több mint harminc lelőhelyet tartalmazó listát találunk a (főleg az általa is bejárt alsó-) magyarországi és erdélyi bányákról (4. táblázat). Tollius inkább a bányaművelés és ércfeldolgozás részleteit írta le, de néhány ásványtani megfigyelést közölt, például: Szathmáry (1986: 364-387). Tollius, J. (1700): Epistolae itinérante etc. Amstelaedami: Typ. Francisci Halmae.