Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

VI. ÚJ SZINTÉZISEK FELÉ? (az 1980-as évek közepe óta eltelt időszak)

Jánosi Melinda (az Ásványtani, illetve a Kőzettan-Geokémiai Tanszéken 1984-93) sztibikonitot és antimonitot ismertetett Rátkáról (1985, Papp Gáborral). Mint a miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársa delafossitot írt le Martonyiból (2000, Szakáll Sándorral). VI.5.3.2. Budapest, ELTE Kőzettan-Geokémiai Tanszék Az 1990-ben beszerzett új elektronmikroszondát elsősorban a kőzetalkotó ásványok vizsgálatában hasznosítják, de a tanszék kutatói a mecseki uránérctelep ásványparagenezisét (1994, Gálné Sólymos Kamilla, Puskás Zuárd és Kubovics Imre) és egyes hazai mafikus-ultramafikus közetek Zr, Nb, Cr, Ni, Co hordozó akcesszóriáit is vizsgálták (2000, az előbbiek és Nagy Béláné). Szabó Csaba kollégáival és diákjaival hazai bazaltok felsőköpeny- és alsókéregeredetü zárványait vizsgálja. A nem kőzetalkotó ásványokra vonatkozó eredményei közül megemlíthető a szulfidzárványok (1995, Robert Bodnár; 2000, Falus György, Orlando Vaselli), a rhönit (2000, Kóthay Klára, Török Kálmán) és a kalcit (Bali Enikő, Orlando Vaselli, Török Kálmán) leírása. Harangi Szabolcs a hazai andezitek almandinjait vizsgálta (pl. 1999, Csódi-hegy, Szabó Zsófia, Weiszburg Tamás). VI. 5.3.3. Debrecen, Egyetem Az Ásvány- és Földtani Tanszék elsősorban petrográfusként dolgozó munkatársai közül Gyarmati Pál (1993-97 közt tanszékvezető) a telkibányai opálelőfordulást tárgyaló tanulmányában részletesen írt a kovaváltozatokról (1986, Kozák Miklóssal és Székyné Fux Vilmával). Kozák Miklós a kővágóörsi halloysit-előfordulásról közölt ásványtani adatokat (1985, Barta Istvánnal és Szöőr Gyulával), valamint ismertette az uzsai pleisztocén kavicsrétegekben talált markazitot és másodlagos ásványtársulását (1985, Szöőr Gyulával és Félszerfalvi Jánossal; 1. még Viczián Istvánnál is, VI.5.3.7. rész). VI. 5.3.4. Szeged, Egyetem Az Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék munkatársai újabban ismét több leíró ásványtani adatokat is tartalmazó munkát közöltek. M. Tóth Tivadar a szeghalmi fúrásból írt le illit-kalcit-laumontit, pirit ásványtársulást (1995), Tarnai Tamás a Baksa-2 fúrásban talált szulfidos ér ércásványait ismertette (1997), Kóbor Balázs és Pál Molnár Elemér kalkosztibitet írt le Felsőbányáról (1998). A Föld- és Őslénytani Tanszékről Szónoky Miklós gipszkristályokat ismertetett Kisújszállásról (1987). VI.5.3.5. Veszprém, Egyetem Jánossy András új magyarországi zeolitelőfordulásokat ismertetett (1987, Olaszi Vendellel és Várhegyi Győzővel). Olaszi Vendel a dunántúli bazaltbentonitok ásványtanáról írt (1996). Pósfai Mihály, aki a Dódony-féle elektronmikroszkópos iskola eddigi legkiemelkedőbb növendékének bizonyult, elsősorban a szulfidásványokkal foglalkozó munkáiban közölt a hazai topografikus ásványtan szempontjából is figyelemre méltó adatokat (a gyöngyösoroszi cink-szufidok rétegződési rendezetlensége, 1988; a rudabányai bornit elektrondiffrakciós vizsgálata, 1989; Dódony Istvánnal és Soós Miklóssal; egyes szulfidásványok szerkezeti modulációi, 1997, Peter Buseckkel; az enargit és luzonit szerkezetiösszetételi kapcsolata, illetve rétegződési hibái és politípiái, Recsk; 1998, Peter