Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

VI. ÚJ SZINTÉZISEK FELÉ? (az 1980-as évek közepe óta eltelt időszak)

útra fiatal és kevésbé fiatal kutatóink és tanulnak, dolgoznak a világ vezető laboratóriumaiban. Megnőtt az informális, nem bürokratikus szervezetekhez kapcsolódó, közös tudományos érdeklődésen alapuló, kölcsönösen előnyös nemzetközi kooperációk száma és tudományos jelentősége. (...) Látványosan megnőtt a magyar mineralógusok, petrológusok és geokémikusok egyedül vagy kooperációban készített munkáinak száma a világ vezető nemzetközi tudományos folyóirataiban." Magyarország az egykori „keleti" és „nyugati tömbök" határán kedvező helyszínt kínál a nemzetközi konferenciák számára is. A szűkebb értelemben vett ásványtan területét érintő rendezvények közül a már említett Mineralogy and Museums 3 konferencia (1996) mellett kiemelhető az IMA Commission on Ore Minerals 1995-ben, és az Európai Ásványtani Unió 1997-ben, valamint 2000-ben Budapesten megrendezett iskolája (Modular aspects in mineralogy, 1997', és Environmental mineralogy, 2000), illetve a közép-európai ásványtani muzeológusok találkozói (Miskolc, 1995, 1999), és a „Minerals of the Carpathians" nemzetközi konferencia (Miskolc, 2000). VI.4. Az intézményekben működő tudományos iskolák és műhelyek VI.4.1. Felsőoktatási intézmények A felsorolás sorrendje az V. fejezetben alkalmazottal egyezik meg. VI.4.1.1. Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Az Ásványtani Tanszék tevékenysége Buda György vezetése alatt (1988-) az előző időszak végére kikristályosodott kutatási irányok mentén folyt tovább. A nyugdíjba vonulása után is aktív Kiss János kísérleti ásványtani vizsgálatait a biomineralógia irányába terjesztette ki (fogzománc apatitjának tanulmányozása, citolitok mineralógiája). Buda György és diákjai erős ásványtani alapokról indulva vizsgáltak gránit kőzetalkotókat (94. ábra) és akcesszóriákat, ofioliotos sorozatokat. Ezeken belül kromittelepek ásványkőzettanával, cirkonmorfológiai kutatásokkal foglalkoztak. A Dódony István körül kialakult, ásványtani érdeklődésű csoport tagjai - Weiszburg Tamás (1980—), Takács József (1984-93, korábban [1980-83] MTA GKL), Papp Gábor (1984-89, később MTM), Soós Miklós (1984-90), Pósfai Mihály (1987-90, később Veszprémi Egyetem) - néhány év után elkerültek az egyetemről, kivéve Weiszburgot, aki a leíró és topografikus ásványtani és archeometriai kutatások mellett újabban glaukonitok, szeladonitok tanulmányozásával foglalkozik. Az ércgenetikai kutatási irány legújabb képviselője a Gatter István (fluidzárvány-vizsgálatok, újabban drágaköveken is) tanítványaként indult Molnár Ferenc (1986-). Mindszenty Andrea 1991-ben az Alkalmazott és Műszaki Földtani Tanszék vezetője lett. A röntgendiffrakciós laboratórium vezetését az 1989-ben a MÁFI-hoz távozott Bognár Lászlótól Lovas György vette át. Ez időszakban (1984-89) a tanszék munkatársa volt még Jánosi Melinda (1984-1989), aki később a Kőzettan-Geokémia Tanszéken (1989-91), majd a Herman Ottó Múzeum Ásványtárában dolgozott (1994-95). A Kőzettan-Geokémia Tanszék ezen időszakban Kubovics Imre (1966-93), majd Ditrói-Puskás Zuárd (1995-2001) vezetésével működött. A régi munkatársak közül Andó József (1967-95) dolgozott, illetve Bilik István (1974-) és Nagyné Balogh Judit (1967-) dolgozik továbbra is a tanszéken, korábbi kutatási területük a környezetgeokémia irányában is kibővült. Az újabb generáció tagjai: Szabó Csaba (1979-, magmás és metamorf kőzettan, magmatitok geokémiája); Szakmány György (1983-, metamorf és törmelékes üledékes kőzettan és geokémia, archeometria); Józsa