Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

V. A TOPOGRAFIKUS ÉS LEÍRÓ ÁSVÁNYTAN FÖLDTANI KERETBEN (az 1940/50-es évek fordulójától az 1980-as évek közepéig)

díjasként Ramdohrnál tanult Sztrókay Kálmánnak (1953-72 között tanszékvezető) ércmikroszkópos iskolájából nőtt ki (83. ábra). (Mauritz másik kései tanszéki beosztottja, Székyné Fux Vilma, a Kőzettan-Geokémiai Tanszékre került.) Az ércteleptani kutatási irány

49 különböző oldalait a kezdetben az ércteleptan-ércgenetika, majd a kísérletes ásványtan felé is orientálódó Kiss János (1973-87 között tanszékvezető), Kisvarsányi Géza (1952-56), majd Vörös István (1958-70), Mindszenty Andrea (1970-72, 1981-91) és Gatter István (1976-) művelte.

50 A tanszéken 1954 óta működött egy DebyeScherrer-kamra (77. ábra), később egy diffraktométer és egy röntgenspektrométer. A röntgeniaboratóriumot Bognár László (1964-88) vezette. Bognár, valamint munkatársa, Lovas György (1968-) számos tanszéki és külső kutatás anyagvizsgálati részében működött közre. Emellett Lovas szerkezetvizsgálattal is foglalkozik. Buda György (1965-) fő kutatási területe a granitoid kőzetek és kőzetalkotó ásványaik, ezen belül különösképpen a földpátok vizsgálata (rendezettség/rendezetlenség kérdései), de több ízben részt vett hazai és külföldi ércteleptani kutatásokban is. Az 1978-ban az MTA-tól átvett transzmissziós elektronmikroszkóppal Dódony István (1974-) kezdte meg az ásványok reális szerkezetének és szerkezeti kapcsolatainak vizsgálatát, illetve ennek a gyakorlati kérdések megoldásában való hasznosítását. A Kőzettan-Geokémiai Tanszék (1953-) és az MTA GKL 1975-ig egy fedél alatt, és 1966-ig egyazon vezető, Szádeczky-Kardoss Elemér irányításával működött, így a kutatási irányok erősen átfedték egymást (1. V.4.2.2.). Ezután Kubovics Imre vezette a tanszéket (1966-93). A főbb kutatási irányok: a dunántúli tercier vulkánosság tanulmányozása, később a telkibányai ércesedés komplex vizsgálata elsősorban a kőzetelváltozások (agyagásványosodás, kálimetaszomatózis) és az ércesedés kapcsolatának szempontjából (Székyné Fux Vilma, 1973-tól KLTE), különböző magmás kőzetek kőzettan-geokémiai vizsgálata és petrurgiai kísérleti kutatás (Kubovics), zeolitok kutatása (Pécsiné Donath Éva, 1956-1981, az MTA GKL-be távozott), üledékes kőzetek szervesanyagtartalmának geokémiája (Rózsavölgyi János, 1963-82, az MTA TAKI-ba távozott), hazai mezozoós magmatitok kőzettana (Fekete Ágnes, 1971-82, a BKV-hoz, onnan a MÁFI-ba távozott), mezozoós magmatitok kőzettana, vulkanológia, petrurgia (Bilik István, 1974-), nyomelem-analitikai módszerfejlesztés, nyomelemgeokémia (Nagyné Balogh Judit, 1967-), a Cserhát ritkafémgeokémiai kutatása, törmelékes üledékek petrográfiája és geokémiája, talaj- és környezetgeokémia, kubai ofiolitok kőzettana (Andó József, 1967-95), petrurgia, nyomelemgeokémia, meteoritkutatás, gránitpetrológia (Puskás Zuárd, 1973-). 49 A tanszék munkatársai különösen a velencei-hegységi, ÉK-mátrai, recski mélyszinti érckutatásokban, néhány bauxittelep és a mecseki uránércesedés kutatásában játszottak vezető szerepet. 50 Az „érces irány" az 1950-es években annyira uralkodó volt, hogy pl. Vitális (1958: 356) a tanszéket „ásványércteleptani" néven említette.