Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

V. A TOPOGRAFIKUS ÉS LEÍRÓ ÁSVÁNYTAN FÖLDTANI KERETBEN (az 1940/50-es évek fordulójától az 1980-as évek közepéig)

83. ábra. Kisvarsányi Géza, Kiss János, Sztrókay Kálmán és Pantó Gábor (balról jobbra) Gyöngyösorosziban (1952) V.4J.2. Debreceni (1952-től Kossuth Lajos) Tudományegyetem Az Ásvány-Földtani Tanszéken Földvári Aladár vezetésével (1949-66) új lendületet vett a tudományos kutatás. Úttörő munka folyt a radiogeológia terén, megkezdődött a Tokajihegység azóta is tartó kőzettani, ércteleptani kutatása, de törmelékes üledékes kőzetekkel és a felszíni vizek geokémiájával is foglalkoztak. Ez időben került a tanszékre Kulcsár László (1952-79), Barta István (1959-95) és Szöőr Gyula (1964-). Kulcsár elsősorban a kárpátaljai és a tokaji-hegységi vulkanizmussal, illetve a hozzá kapcsolódó ércesedéssel és agyagásványosodással, Barta geokémiai, hidrogeokémiai, kőzet- és ércanalitikai vizsgálatokkal és a víz-kőzet kölcsönhatással, Szöőr biomineralizátumok összehasonlító műszeres analitikai elemzésével foglalkozott. Pantó Gábor (1967-72) idején a tanszék bekapcsolódott a recski mélyszinti ércesedés kutatásába és gyümölcsöző együttműködés alakult ki az MTA ATOMKI-val a radiometrikus kormeghatározások terén. A Székyné Fux Vilma (1974-81) vezetése alatt megkezdett legfontosabb új témák: az ÉK-Tiszántúl