Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

V. A TOPOGRAFIKUS ÉS LEÍRÓ ÁSVÁNYTAN FÖLDTANI KERETBEN (az 1940/50-es évek fordulójától az 1980-as évek közepéig)

A szocialista táboron belüli szervezett kapcsolatok szempontjából a működését 1958-ban Kárpát-Balkán Földtani Társaság (Kárpát-Balkán Geológiai Asszociáció, KBGA) néven újrakezdő regionális szakmai tömörülés jelentősége emelhető ki.

45 Az Ásványtan-Geokémiai Állandó Bizottság első magyar tagja Pantó Gábor volt, később az MFT Ásványtan-Geokémiai Szakosztály elnökei látták el e funkciót. A változó lendülettel és eredményességgel működő bizottságnak a hazai topografikus ásványtan szempontjából leginkább figyelemre méltó döntése a Kárpát-Balkán terület ásványtani enciklopédiájának elkészítését célzó határozat volt (1977,1. a VI.5.4. részt). A két-, majd 1969-től négyévente tartott konferenciákon a szűkebb szakterületről magyar részről többnyire a geokémia és ércteleptan képviselői vettek részt, de időnként 1-2 ásványtani jellegű előadás is elhangzott. Az 1958-ban alakult Nemzetközi Ásványtani Társaság (International Mineralogical Association, IMA) rendezvényein és bizottságaiban az 1960-as évek közepétől datálódik a magyar részvétel. Az ásványtan rokontudományainak nemzetközi tudományos szervezetei közül megemlítendő a hazai kutatók aktivitása az International Association on the Genesis of Ore Deposits (IAGOD, 1964-), valamint különösen az International Committee for the Study of Bauxite, Alumina and Aluminium (ICSOBA, 1963—) szervezetében, amelynek egyik kezdeményezői és alapítói a magyar szakemberek voltak. Említésre méltó, hogy az 1970-es évektől, főként KGST együttműködés keretében, illetve ENSZ-szakértőként egyre több hazai földtudományi (főként ércteleptani és kőzettani) szakember végzett külföldi expedíciós munkát.

46 V.4. Az intézményekben működő tudományos iskolák és műhelyek

47 V.4.1. Felsőoktatási intézmények (Előbb a tudományegyetemeket, majd a műszaki egyetemeket tárgyaljuk, ábécérendben.) V.4.1.1. Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Ásvány- és Kőzettani Intézet (-1957), majd Ásványtani Tanszék (1953/57-) és KőzettanGeokémiai Tanszék (1953/57-) Mauritz eltávolítása az aktív akadémikusok köréből előre vetette annak árnyékát, hogy az egyetemről is idő előtt távoznia kell. 1950 januári nyugdíjazása után helyére volt egyetemi tanítványa, a tudományos és politikai elvárásokat egyaránt magas szinten kielégítő Szádeczky-Kardoss Elemér került. A korábban Sopronban az ásvány- és földtani tanszéket vezető Szádeczky-Kardoss 1949/50-ben a miskolci NME első rektora volt.

48 Az intézetet annak kettéválásáig irányította, majd a (már az intézeten belül 1953-ban megalakult) Kőzettan-Geokémiai Tanszék vezetője lett. Az e korszakban a pályára lépő kutatók közül a szűkebb értelemben vett ásványtannal (is) foglalkozók zömét az Ásványtani Tanszék nevelte. A tanszék ércteleptaniércgenetikai irányzata Mauritz egykori adjunktusának, az 1930-as években berlini ösztön45 L. Fusán & Sámuel (1973); Morvái (1999). 46 A teljesség igénye nélkül: Mongóliában (Bognár L., Buda Gy., Hemyák G., Jantsky B., Kiss J., id. Török K. stb.), Vietnamban (Komlóssy Gy., Mindszenty A., Vörös I.), Kubában (Andó J., Buda Gy., Gyarmati P., Komlóssy Gy., Nagy E.), Indiában (Komlóssy Gy., Mindszenty A.), Irakban és Pakisztánban (Buda Gy.) stb. 47 Az egyes intézményekhez, tudományos társulatokhoz 1. az Adattárban megadott bibliográfiát is. 48 1933-tól a budapesti tudományegyetemen az üledékes kőzettan magántanára volt.