Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
V. A TOPOGRAFIKUS ÉS LEÍRÓ ÁSVÁNYTAN FÖLDTANI KERETBEN (az 1940/50-es évek fordulójától az 1980-as évek közepéig)
V. A TOPOGRAFIKUS LEÍRÓ ÉS ÁSVÁNYTAN FÖLDTANI KERETBEN (az 1940/50-es évek fordulójától az 1980-as évek közepéig) E korszak kezdetét Magyarországon az ásványtanon kívüli és belüli fejlemények meglehetős egyértelműséggel kijelölik. 1949-re lezajlott a történelmi korszakváltás, a kommunista párt újfajta gazdaságpolitikát és tudományirányítást is hozó hatalomátvétele. A tudományon belüli korszakváltás jeleként az 1940-50-es évek fordulójától kezdve sorra jelentek meg Koch Sándor új szemléletű topografikus ásványtani publikációi, és az ötvenes évek elején megkezdődött a korszerű anyagvizsgálati módszerek bevonulása a leíró ásványtanba. A végpont már korántsem rajzolódik ki ennyire élesen, így a meghatározó személyiségek oldaláról Koch Sándor, illetve Sztrókay Kálmán nevével fémjelezhető időszakot a Magyarország ásványai második kiadásának megjelenési évével (1985) zárjuk. A periódust röviden a leíró és topografikus ásványtan földtani keretbe ágyazódásának korszakaként értékelhetjük. V.l. Nemzetközi kitekintés A második világháború utáni negyven esztendő az ásványtanban hatalmas fejlődést hozott. A jelen munka célját és a megadott kereteket figyelembe véve e fejlődés - akár csak felsorolás szinten is - teljes ismertetése nem lehet feladatunk. Ennek megfelelően csak a változások fő tendenciáit mutatjuk be, esetenként egy-egy kiragadott példát hozva szemléltetésül. Az időszak nemzetközi ásványtanának jellemzőit négy fő vonal köré csoportosíthatjuk. Mindegyikre hatással volt a mérési technikák gyors fejlődése, az elektronika megjelenése, majd, éppen az időszak végén, a számítástechnikai forradalom, amely a személyi számítógépek elterjedésében öltött testet. V.l.l. Az ásvány, mint kristályos anyag jellemezhetőségének változása 1 Az ötvenes évekre lassan kifulladtak a kristályszerkezet hagyományos meghatározására a század első évtizedeiben kidolgozott eljárások. Bár még bőven akadtak meg nem határozott, vagy éppen a korábbi meghatározások pontosítására váró ásványszerkezetek, új, forradalmi változásokat a régi módszerekkel már nem lehetett elérni. A röntgendiffrakciós technika fejlődése, a precessziós egykristálykamra (Buerger, 1944) elterjedése, a hetvenes évekre a számítógéppel vezérelt négykörös egykristálydiffraktométerek kifejlesztése (utóbbiak által pl. a szerkezetmeghatározások idejének néhány hónapról néhány napra csökkenése!), a számítások, korrekciók stb. pontosítása mind egy irányba hatottak: előre vetítették a hagyományos „ideális kristály" paradigma szellemében a természetes szilárd szervetlen anyag kristálykémiájának - és így tulajdon' Az V.l.l. rész hivatkozásai: Farmer, V. C. (ed.) (1974): The infrared spectra of minerals.. London: Mineralogical Society; lto, T. (1949): General powder X-ray photography. Nature (London) 164, 755-756; Moenke, H. (1962): Mineralspektren. Berlin: Akademie-Verlag; Mössbauer, R. L. (1958): Kernrezonanzfluoreszenz von Gammastrahlung Ir 19 '. Z. Phys., 151, 124-143; Rietveld, H. M. (1967): Line profiles of neutron powder-diffraction peaks for structure refinement. Acta Crystallogr., 22, 151-152.
