Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

IV. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA HATTYÚDALA (az 1910/20-as évek fordulójától az 1940/50-es évek fordulójáig)

munkájában (A kovásznai forrásköüledék analízise, 1943; Kárpát-medencei bizmutásványok vizsgálata 1948; 1. még fentebb Mezősi József társszerzőjeként). (•=>) IV. 5.3.6. Vegyészek, ásvány elemzők Az ásványanalitikusok az előző időszakhoz képest már jóval kevesebb önálló közleménnyel jelentkeztek, nevükkel jobbára egyes mineralógusok társszerzőiként vagy mások cikkeiben az egyes elemzések alatt találkozhatunk. Az MKFI vegyészei közül Emszt Kálmán (1900-35, <=•) és Csajághy Gábor (1935-70, •=>) Liffa Aurél egy-egy ásványtani cikkének voltak társszerzői (1. ott); Finály István (1926-32) Koch Sándor társszerzője volt a fülöppit leírásában. Strobentz Ilona (később Szálai Tiborné) doktori értekezésében tizenegy különböző nagy-magyarországi lelőhelyről származó dolomitot elemzett (1925). Zombory László (az MNM vegyésze 1931-38 közt) egy természetes szulfátgélt írt le Vashegyről (1933), ismertette a vaskői és dognácskai gránátokon végzett elemzéseinek eredményét (1935), emellett Koch Sándor és Zsivny Viktor több cikkének társszerzője volt. Pákozdy Vera (a Szegedi Tudományegyetem Ásvány-Kőzettani Intézetéből) nagymagyarországi tetraedriteket elemzett a kristálykémiai képlet meghatározása céljából (1949). Az ipari vegyészek közül Gedeon Tihamér (=>) a bauxitkutatásban és az alumíniumiparban dolgozott 1928-32 és 1935-50 között, míg 1932-35-ig a MKFI vegyésze volt. Leírta a gánti aluminitet (tévesen alunitként, 1945). Vavrinecz Gábor (a kaposvári cukorgyár főmérnöke, 1924-55) számos ásványelemzést közölt: recski pisanit [réztartalmú melanterit] (1926); borostyánkői szerpentin (1927, 1929); recski kalkantit, melanterit, halotrichit, brochantit (1929); egy antimondús recski enargit (1931); tíz különböző ásvány (1932); kisbányai antimonit, szfalerit, galenit, bournonit, vaskői szfalerit és andradit (1933); budai halloysit és dolomit (1936). IV.5.3.7. Bányamérnökök Az ipari minisztérium bányászati osztályán dolgozó Pantó Dezső bányamérnök a dunai aranymosás földtani lehetőségeit tárgyaló cikkében a magyarországi mosóaranyakat ismertette (1935). IV.5.4. Topografikus ásványtani összefoglalások E téren eléggé különös helyzet alakult ki. Továbbra is ott kísértett az el nem készült nagy magyar topografikus ásványtan hiánya, miközben a tényleges országterület a korábbi töredékére zsugorodott. Az egész társadalmat átható irredentizmus légkörében mondhatni természetes volt, hogy az elcsatolt országrészek lelőhelyeiről leírt ásványokat kutatóink magyarországi előfordulásokként kezelték. Koch Sándor, a korszak egyetlen hazai mineralógusa, aki eltökélten tervezte egy topografikus ásványtan elkészítését, és ehhez megfelelő koncepciója is volt, szintén a történelmi Magyarország ásványtanát kívánta megírni. Több mint húsz éven át gyűjtött kéziratos anyaga a II. világháború alatt megsemmisült (nagyon valószínű azonban, hogy 1945 után e könyvet amúgy sem tudta volna megjelentetni). Arról, hogy milyen szerkezetű lehetett volna ez az el nem készült topografikus ásványtan, némi fogalmat alkothatunk a Reichert Róbert és Zeller Tibor