Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

IV. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA HATTYÚDALA (az 1910/20-as évek fordulójától az 1940/50-es évek fordulójáig)

által írt ásványhatározó (1931) végére illesztett „Magyarország jelentősebb ásványelőfordulásai" című összefoglalásból (11. táblázat)

43 I) magmákból keletkezett (magmatikus) ásványtársulások A) mélységbeliek a) likvidmagmásak b) pegmatitos-pneumatolitosak c) hidrotermásak B) kitörésbeliek a) exhalációsak b) pneumatolitosak c) hidrotermásak 1 ) idősebb kőzetekhez kötött 2) fiatal harmadkori kőzetekhez kötött II) üledékes és mállási eredetű ásványtársulások A) mechanikai üledékek B) vegyi és szerves eredetű üledékek C) visszamaradt mállási üledékek III) átalakult ásványtársulások 11. táblázat. A lelőhelyek csoportosítása Koch Sándor „Magyarország jelentősebb ásványelőfordulásai" c. összefoglalásában (1931) Amint látható, Koch a későbbi Magyarország ásványaiban (1966) is alkalmazott genetikai rendszerezésben csoportosítva mutatta be vázlatosan a történelmi Magyarország ásványlelőhelyeit. Az előfordulások leírásából a terméstellúr híres erdélyi lelőhelyét idézzük fel: Facebánya (Alsó-Fehér m.). A kárpáti homokkőben húzódó telérek kvarcos töltelékében zsinórokat, ereket, kis fészkeket alkot az aranytartalmú pirit, valamint a szintén aranytartalmú, ragyogó, kis kristálykákban, rudasán, szemcsésen található fehér színű, élénk fényű terméstellúr. Egyes pontokon a homokkő likacsaiban, kisebb üregeiben sötétsárga, rendkívül finom, szivacsos arany fordul elő. Járulékos ércek a realgár, galenit, markazit, tetraedrit és gyéren a stefanit. Kísérő ásvány a kvarcon kívül a kalcit. Másodlagosak az azurit, krizokolla, s mint nagy ritkaság, a telluritnak apró, barnás, gyémántfényű kristályocskái. Ezt az ásványt itt fedezték fel. Egy másik népszerűsítő munkában

44 csak a magmás és üledékes eredetű társulásokat különítette el, az előbbieken belül külön tárgyalva a harmadkornál idősebb és a harmadkori képződményeket. Összehasonlításul szintén a Facebányáról szóló részlet bemutatásával zárjuk e fejezetet: Facebáján a kárpáti homokkő kis üregeiben találták a terméstellúr apró, ragyogó, ónfehér kristályait és szemcsés vagy rudas halmazait. Mellette gyéren, hintve fordult elő hazánk legfinomabb termésaranya, a sötét, „spanyol tubák"-színü, közel teljesen ezüstmenetes arany. Itt fedezték fel a teliúrnak igen ritka oxidját, az apró, gyémántfényű táblácskákban kristályosodó, sárgás telluritot. 4

" Koch S. (1931): Magyarország jelentősebb ásványelöfordulásai. In: Reichert R., Zeller T. & Koch S.: Ásványhatározó. Budapest: KMTT, 155-209. 44 Koch S. (1939): Magyarország legjelentősebb bányahelyei és ásvány-előfordulásai. In: Mauritz B. (szerk.): A fold és a tenger. Budapest: KMTT, 221-236.