Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
IV. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA HATTYÚDALA (az 1910/20-as évek fordulójától az 1940/50-es évek fordulójáig)
IV.3,7. Nemzetközi kapcsolatok Kiemelkedőbb mineralógusaink (Mauritz, Tokody, Zimányi, Zsivny stb.) e korszakban is folyamatosan jelen voltak közleményeikkel a vezető külföldi szaklapokban, elsősorban továbbra is a német nyelvterületen. Az egy-két francia nyelvű cikk mellett az első angol nyelvű publikációk is napvilágot láttak (például a fülöppit leírása). A külföldi tanulmányok esetében is az osztrák, illetve német orientáció továbbélése figyelhető meg. Nőtt az állami ösztöndíjak szerepe, például az újonnan létrehozott Collegium Hungaricum hálózaton keresztül is több mineralógus (pl. Reichert, Sztrókay) részesült külföldi továbbképzésben. Fölöttébb sajnálatos - bár érthető - módon az elcsatolt területeken létrejött „utódállamok" szakembereivel való együttműködés csaknem teljesen hiányzott. Az 1922-ben alakult, és 1925-31 között három kongresszust is tartott Kárpáti Földtani Társaságot (Association Géologique Carpathique) sajátos „földtudományi kisantantként" alapították 1922-ben Csehszlovákia, Lengyelország, Románia és Jugoszlávia képviselői, Magyarország részvétele nélkül. IV.4. Az intézményekben működő tudományos iskolák és műhelyek 22 IV.4.1. Felsőoktatási intézmények 23 IV.4.1.1. Budapesti M. Kir. Tudományegyetem (-1921), Budapesti (19454g M. Kir.) Pázmány Péter Tudományegyetem (1921-50) Az Ásvány- és Kőzettani Intézet tudományos működésében Mauritz (68. ábra) vezetésével határozott irányváltás és korszerűsödés ment végbe. Mauritz - mint Krenner-tanítvány az 1900-as évek elején még a kristálymorfológia területén publikált, de Semseyösztöndíjasként végzett csaknem ötéves külföldi tanulmányútja során a modern kőzettani irányzatok mellett kötelezte el magát. 1909-ben, 28 évesen már a kőzettan magántanára volt az egyetemen. Mauritz nem szűkítette le kutatási profilját úgy, mint Krenner, és a kőzettan művelése mellett továbbra is közölt leíró ásványtani munkákat. Valószínűleg Mauritz koncepciója - vagy legalábbis törekvése - tükröződik abban, hogy intézetének két státusából az egyiket általában ásványtani-kristálytani, a másikat pedig inkább kőzettani érdeklődésű szakember töltötte be. Az előbbiek közé tartozott Jugovics Lajos (1911-18?), Zeller Tibor (19197-30), az utóbbiakhoz Vendl (Vendel) Miklós (1919-23), Szepesházy Kálmán (1941-43 és 1948-49), Székyné Fux Vilma (1943-tól). Ezt az egyensúlyozást véljük felfedezni Reichert Róbert (1924-37) és Sztrókay Kálmán (1930tól) pályamódosulásaiban is. A kezdetben petrográfusként kitűnt Reichert Róbert ásványtani publikációi a krisztallográfus Zeller Tibor eltávozása (1930) után szaporodtak meg, míg a szedimentpetrográfusként induló Sztrókay a már főként az ásványtanban publikáló Reichert korai halála (1937) után váltott a mineralógia, jelesül az ércmikroszkópia irányába. Gyakornokként működött még az intézetben huzamosabb ideig Fekete Zoltán (1937-41). A két világháború közti gazdaságilag is nehéz időkben az intézet felszereltségét Mauritz csak kis mértékben javíthatta modern mikroszkópok és a vegytani laboratórium felszerelésével (kőzetkémiai elemzéseinek nagy részét mindazonáltal egy angol vegyész, H. F. Harwood segítségével végezte). A bibliográfiát 1. az Adattárban. 23 Először a tudományegyetemi, majd a műszaki felsőoktatás intézményei, az alapítás sorrendjében.