Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)
Szádeczky Gyula (Szabó tanársegéde, 1885-90; a kőzettan magántanára, 1890-96; végül Koch utóda a kolozsvári egyetem Ásvány-Földtani Intézetének élén, 1896-1919), lényegében kizárólag kőzettani, földtani irányultságú munkákat közölt. Ezekből ásványtani vonatkozása miatt kiemelendő a magyarországi korund-előfordulásokról közölt cikke (1899). Igazgatása alatt az Erdélyi Múzeum-Egylet Ásványtárának 1896-ban 12 000es ásvány-kőzet-őslénytani anyaga 1918-ra mintegy 75 000 darabosra gyarapodott. Az erről szóló jelentések mellett két ásványtani cikke is megjelent. Az egyikben az egyiptomi Dzsebel el-Ahmar cölesztinjét írta le morfológiailag (1896), majd Koch tanszékét elfoglalva, az ő nyomdokaiba lépve adatokat szolgáltatott Erdély ásványtanához (1899). Schafarzik Ferenc (Szabó tanársegéde, 1876-82; az MKFI geológusa, 1882-1904; majd műegyetemi professzor, 1904-26) az MKFI gyűjteményébe beküldött, illetve saját térképezési munkája, valamint később az általa vezetett egyetemi tanulmányi kirándulások során talált néhány érdekesebb ásványelőfordulást írt le: terméshigany, cinnabarit és krómércek a szerbiai Avala-hegyről (1884), a dunabogdányi Csódi-hegy zeolitjai (1884), kősókristályok Vízaknáról (1889), kalcit a Minis-völgyből és Békásmegyerről (1898), molibdenit és fluorit Nadapról (1908). Megemlítjük még a magyar nemesopálról a Természettudományi Közlönybe, írt cikkeit (1913). Roth Samu középiskolai tanár főként kőzettani és földtani cikkeket publikált, de írt az alacsony-tátrai epidoterek keletkezéséről (1878), és egy felkai-völgyi (Magas-Tátra) turmalinlelőhelyről is (1882). III.5.3.2.3. Krenner műegyetemi tanítványai Krenner munkatársai - a vegyész Loczkától eltekintve - kivétel nélkül műegyetemi tanítványaiból kerültek ki. Stürzenbaum József végzése után Krenner tanársegéde (1869-74), majd az MKFI geológusa (1874-81), rövid élete során főként őslénytannal és földtannal foglalkozott, egyetlen ásványtani vonatkozású cikkében egy verseci-hegységi turmalinlelőhelyet ismertetett. Szécskay István (műegyetemi tanársegéd, 1876; majd polgári iskolai tanár) a betléri wolnynon [bariton] végzett kristálytani vizsgálatokat (1876). Schmidt Sándort a műegyetem elvégzése után (1876) mestere, Krenner, azonnal maga mellé vette a Nemzeti Múzeum Ásvány-Őslénytárába. Krenner jó szemmel választott, hiszen Schmidt szűk három évtizedes munkássága során ő utána a korabeli hazai mineralógia legkiemelkedőbb és legsokoldalúbb szakemberének bizonyult, aki pedagógusként 87 és szakíróként is kitűnt. Tudományos munkássága igen termékeny első szakaszát a különböző lelőhelyekről előkerült ásványokat leíró egyedi ásvány- és kristálytani vizsgálatok jellemezték, bár ezek között is akadtak visszatérő témák (cerusszit, cölesztin, pszeudobrookit, wolnyn [barit]): a romagnai (Olaszo.) cölesztin (1876); a podsedlitzi (Podsedice, Csehó.) cirkon és a St. Angelói (Olaszo.) cölesztin; a selmeci cerusszit; (mind 1877); az aranyi-hegyi pszeudobrookit (1878); a rozsnyói tetraedrit; a muzsaji wolnyn; a krasznahorka váralj ai wolnyn; a veszverési és a medelsi (Svájc) axinit (mind 1879); a perticarai (Olaszo.) cölesztin (a cölesztin lapjainak összes szögértékeivel); ismét az aranyi-hegyi pszeudobrookit (mind 1880); a telekesi [rudabányai] cerusszit és barit; a hargitai hematit (mind 1882); egy chilei newberyit; a tavetschi és floitentali (Svájc) apatit (56. ábra, mind 1883). Már 1885-től magántanár, 1891-94 nyilvános rendkívüli egyetemi tanár Szabó tanszékén.
