Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)

56. ábra. Tavetschi (Svájc) apatit kristályrajza (Schmidt Sándor, 1883) A P. Groth mellett Strassburgban eltöltött egy év (1882/83) után leíró jellegű cikkei mellett megjelentek a kristályok geometriai és fizikai tulajdonságainak összefüggéseit nyomozó tanulmányok, de folytatta az egyedi ásványok vizsgálatát is: az irodalmi adatok gondos áttekintésével és értelmezésével igazolta a jordanit és meneghinit izomorfiáját (1884); Pelsőcardó ásványai (smithsonit, cerusszit, 1884); a málnási augitandezit ásványai (1885); hipersztén Selmec vidékéről, augit Körmöcről, több Szepes megyei ásvány, klenóci arzenopirit, valamint smithsonit és arzenopirit Csetnekről (1886); egy szerbiai cinnabarit (1887); szomolnoki claudetit, svédországi beaumontit [heulandit] (1888); cirkon, almandin és epidot Ausztráliából és pirit Porkuráról (1890); a nagybányai bournonit (1891); titanit a Bihar-hegységből, ortoklász a Vlegyászáról (1893). Akadémiai székfoglalójában négy külföldi és egy hazai lelőhelyről származó piroxen vizsgálatának eredményeit ismertette, mely szerint a vastartalom változása a tengelyarányt nem, de az optikai sajátságokat jelentősen befolyásolta (1892). 1894-ben Schmidtet a Krenner eltávozásával megürült tanszékre nevezték ki a műegyetemen. Ettől fogva munkásságából csaknem eltűntek az egyedi leíró munkák, a két kivétel: a Széchenyi Béla kelet-ázsiai expedíciója során gyűjtött ásványok listája, illetve Szalónak néhány ásványa (mind 1897). Igen lefoglalta a tanítás, és elméleti kristálytani cikkek közreadása mellett monumentális, háromkötetesre tervezett Ásványtan kézikönyvén dolgozott, mely korai halála miatt befejezetlen maradt, csak kristálytantörténeti részéből jelent meg egy töredék (1911). Franzenau Ágoston (1877-83 közt Krenner műegyetemi tanársegéde, majd 1883— 1919 közt ásvány-őslénytári munkatársa) mikropaleontológusként is maradandót alkotott. Ásványtani munkái elsősorban krisztallográfiaiak voltak. A vizsgált ásványokról számos új kristályformát írt le. „Kristályrajzai a legszebbek közé tartoznak, közülük a bélabányai piritről készült ábrái (57. ábra) felülmúlhatatlan remekei a kristályrajzoknak."

88 Koch (1952: 69).